A Logical Art dizájnereinek munkája láttán már-már könnybelábadt a szemem, annyira csodaszépek az Empty Memory névre keresztelt pendrive-ok. Lehet, hogy már csak azért is tetszenek ennyire, mert az egyik baromira emlékeztet a parfümöm üvegére, már ami a felületeket illeti. Mindenesetre minél előbb igyekszem beszerezni egy feketét abból a "Structure" fajtából, habár a "Transparency" is gyönyörű.
Előrendelés esetén ingyenes kiszállítás a világ bármely pontjára, árak: 48 és 60 font, fajtától és alapanyagtól függően.
A Cocoon Innovations egy meglehetősen különleges dizájnnal lepte meg a laptoptáskákra vadászókat. Sci-Fi filmek díszleteit idézik a darabok (nekem még konkrétan Giger is eszembe jutott, pedig őt meglehetősen utálom), azonban plusz pont, hogy nem csak a külső a lényeg: a táskák belső felületét egy bizonyos "grid" nevezetű anyag borítja, mely tökéletes védelmet biztosít.
Nem lehet egyszerű egy ilyennel mászkálni, én félteném legalább annyira, mint azt, amit rejtene.
Na ez a kemény: egy 150 évvel ezelőtt, 13 évesen elhunyt kislány koponyájából pinhole kamerát készíteni.
Wayne Martin Belger csontokból, fémekből, kőből, és ilyesmi anyagokból építi fel a fényképezőgépeket. A képen is látható, Third Eye ( "harmadik szem" ) elnevezésű darab homályos, régi fotókat idéző színekkel készít képeket. Kb. így:
Azt eddig is tudtuk, hogy pinhole kamerát gyakorlatilag bármiből lehet gyártani, de ez eddig talán a legjobb megoldás.
A Gorenje legújabb hűtőszekrényének ajtajára iPod - tartót és hangfalakat terveztek. Így bármikor hallgathatunk zenét a konyhában lejátszónkról, akár főzés közben is. Maga a tartó az iPod töltésére is alkalmas, ráadásul könnyen olvashatunk recepteket videó, illetve szövegformátumban a lejátszóról. Arról nem is beszélve, hogy a hűtő önmagában is gyönyörű.
DatamancerThe Archbishop ( "érsek" ) névre keresztelt, saját kezűleg átalakított számítógépe a gótika stílusjegyeit vonultatja fel. Oltár - szerű, kinyitható fülke, csúcsíves kisablakok, vörös üveg, s ezekhez az elemekhez társul a már - már kötelezőnek számító, régi írógépekre emlékeztető billentyűzet. Maga a számítógép az augusztus 16 - tól 24 - ig tartó Steampunk Art Show - ra készült, mely az Egyesült Államokban, Bridgehamptonban kerül megrendezésre.
Az unalmas USB hubok helyett itt van a Thanko - féle Gold Ingot, mely aranytömb alakú, és összesen 8 darab 2.0-s port áll a rendelkezésünkre. Szolidnak és ízlésesnek annyira nem mondható, meg még drága is, de legalább arany.
Pontos technikai leírások, követelmények az AudioCubes oldalon!
Na jó. Volt már itt szó arany MacBookról, a MacBook Airről meg direkt nem akartam írni, úgyis mindenhol arról volt szó a megjelenésekor. Node erről már muszáj. A Bling My Thingnek köszönhetően az Apple legújabb laptopja is kapott egy - természetesen - Swarovski kristályokkal és 24 karátos arannyal bevont külsőt. Az ára pedig 20.000 font. Nagyon csicsás, de mi szeretjük az ilyesmit.
Még tavaly augusztusban írtam a Science And Son által tervezett kerámia gramofonról, mely elődeivel ellentétben MP3 lejátszókról szolgáltatja a zenét. Az új változat semmiben nem változott meg az előzőtől, a színt kivéve - most már feketében is hozzájuthatunk, persze csak limitált példányszámban!
Újra egy kis steampunk, avagy hogyan csináljunk teljesen egyedi számítogépet.
Ez a PC viktoriánus korabeli külsejét Jake von Slattnek köszönheti, aki fogta magát, és saját kezűleg festette/dizájnolta a gépet, mely a leárazáson szerzett 24"-os monitorral méginkább tiszteletreméltó külsővel rendelkezik. A feketére lefújt "vázat" arany rózsák és egyéb ornamentikus csiricsáré formák díszítik - ez nálam nagyot dob a dolgon, igen. Hogy a régi írógépeket (egy ilyen az én tulajdonomban is van) felidéző billentyűzet mennyire "kényelmes" és használható, azt nem tudom, persze gondolom ez is csak megszokás kérdése.
Egyetlen bajom van csupán: hogy nem Mac. (Majd csinálok egyet, az enyém lassan úgyis múzeális darab lesz.)
Csupán érdekességként posztolom ezt a pár felvételt, melyen parányi méretű atkák láthatóak különféle műszereken, készülékeken. (A fotókat közlő honlap, a Sandia MEMS is felhívja a figyelmünket egy apróságra: hasonlítsuk csak össze az atkák és a műszerek látható részeinek méreteit!)
"Courtesy of Sandia National Laboratories, SummiT™ Technologies, www.mems.sandia.gov"
Nem, most nem valami idióta mobiltelefonos játékra próbálok bárkit is rávenni, ez egy kicsit érdekesebb annál.
Pittsburgh-ben (a Wood Street Galleryben) tekinthető meg a Cell Phone Disco elnevezésű interaktív installáció. Lényege a fenti képen is jól látható: ahogy elmozdítjuk a különböző elrendezésű LED-ek előtt mobilunkat, azok a mozgás irányának és intenzivitásának megfelelően világítani kezdenek. Nagyon látványos szórakozási lehetőség, főleg, hogy a megtekintő kapja az egyik főszerepet (azaz a mobilja). Bevonhatjuk magunkat egy művészeti projektbe, és ez mindig sokkal érdekesebb, mintha csak bámulnánk egy performance-t vagy installációt, mely magától működik. (Én a Velencei Biennálén álltam be egy UV-lámpákkal felszerelt terembe és vigyorogtam úgy, mint aki életében nem látott még ilyet, pedig de.)
Ismét egy Apple-termék, melyet kicsit megbuheráltak.
Az osztrák dizájner és ékszerész, Peter Aloisson kezei alól került ki a világ legdrágább iPhone-ja, mely a Princess Plus nevet kapta. Összesen 318 gyémánt ékesíti, ebből 138-at princess (azaz "hercegnő") csiszolással formáltak meg (innen az elnevezés), 180 darab pedig brilliánsként díszíti a telefont. Az iPhone Princess Plus 120.000 EURO-ba kerül.
A Luxurylaunches.com oldalon találtok még több infót erről a luxuskütyüről, illetve az olcsóbb változatról is.
Igaz, manapság, az MP3-ak világában sokan fecsegnek a CD-lemezek és lejátszók feleslegességéről, azonban nagyon jól tudjuk, hogy ezzel nem mindenki ért egyet. Én sem.
Tessék ezen hallgatni eredeti Brian Enot!
Talán nem csak azoknak fog igazán tetszeni ez a falra szerelhető, ízléses, és nem csak díszként funkcionáló CD lejátszó, akik szerint a CD-k eladási arányai miatt aggódni kell és még a megjelenésre is adnak, hanem azoknak is, akik egy ilyen kis csoda miatt kezdenek majd újra lemezeket vásárolni (igen, próbálok erre mindenkit rávenni, de csak burkoltan).
A Pandora Alcantara érintőképernyőjét kétféleképpen tudjuk használni: vertikálisan elforgatva a hangerőt tudjuk szabályozni, horizontális beállítás után pedig a CD-n lévő dalokat léptethetjük.
Ugyan pár sorral feljebb arra próbáltam biztatni mindenkit, hogy érdemes egy ilyen kis szépségre befektetni (már csak a lemezvásárlás miatt is, igen). Nos úgy látszik, ezt csak azok tehetik meg, akik anyagilag jobban állnak - igazi luxuscikkről van szó, a szarvasbőr hatású Alcantara elnevezésű anyag, mellyel a lejátszó egyes részeit is burkolták, csak luxusjárművekben (autók, jachtok) található meg. Úgyhogy érjétek be egy lazább szerkentyűvel. És aztán vegyetek CD-t. (Műsorosat, igen.)
Ahogy ígértem, újra itt, és máris egy Nürnbergben szerzett élményt mutatok!
Az 1973-as születésű művész, Julius Poppbit.fall című munkája tulajdonképpen nem más, mint (kis túlzással) egy RSS-olvasó, csak kicsit másképp. A nürnbergi Kunsthalle egyik kiállítótermében láttam ezt a zseniális alkotást, és elsőre az futott át az agyamon, hogy ilyet azért nem mindennap lát az ember. Lenyűgöző, csodaszép, hangos, van mögöttes tartalma, egyszóval az egyik legerőteljesebb és leghatásosabb dolog, amit mostanában sikerült megnéznem.
Az installáció összetétele a következő: víz, pumpák, 128 darab mágneses szelep, mindenféle elektronikus kütyük és egy számítógép.
Ez utóbbi véletlenszerűen válogat szavakat internetes keresőrendszerekről és híroldalakról - a számítógéphez kapcsolt "gépszobor" pedig zuhanó vízcseppekből álló szavakká alakítja át ezeket, egyfajta "információs függönyt" hozva létre. A víz (amit az ide-oda mozgó szelepek formálnak) a földön fekvő tartályba ömlik, s később pedig szivattyú segítségével újra és újra "felhasználható" lesz. Maga a koncepció metafora az interneten (vagy bárhol máshol) állandóan cserélődő, végigzúduló hihetetlen adatmennyiségre, mely nap mint nap eljut hozzánk.
Ebben 3 perces filmben maga Julius Popp beszél munkájáról.
A gramofonokat nagyon szeretem, és a Science And Son által megalkotott újabb változat is csak megerősíti azt a tényt, hogy nem csak formailag esztétikus, de még a modern zenelejátszók korában is megállja a helyét. Persze némi átalakítással és átértelmezéssel. A Phonofone II lényege, hogy csatlakoztathatjuk hozzá MP3 lejátszónkat (ez esetben iPod-unkat), s teljesen más hangzással élvezhetjük kedvenc dalainkat. Maga a "készülék" kerámiából készült, így akár egy dekoratív szoborként is csinosíthatja lakásunkat.
A hivatalos honlapon pontos részleteket tudhatunk meg az anyagról, a hang útjáról és terjedéséről, valamint arról is, hogy melyik MP3 lejátszók alkalmasak a Phonofone-hoz.
Ismét egy pendrive, méghozzá a bizarrabb fajtából. A gyártó és a tervező (Cherif Morsi) a temetkezési szokások megújítását kívánták felturbózni és talán új divatot is akarnak teremteni (persze csak azoknak, akik meg is érdemlik) ezzel az adattárolóval. A csinos kis USB-urnába felpakolhatunk elhunyt szeretteinkről fotókat, videókat, s miegymást (azaz "digitális hamvakat"), majd hordhatjuk a nyakunkban egy életen át. Mintha maga az emlék nem lenne elég...
Igazából nekem ennek az "újításnak" a szükségessége nem teljesen logikus: bármelyik pendrive-val megtehetjük ugyanezt.
Igen, jól látod, az ott egy konyha. De még milyen! Ez nem más, mint az úgynevezett Sheer Kitchen, egy gömb formájú, (majdnem) teljesen felszerelt konyhaberendezés. Az alsó részben dupla mosogató, kerámia főzőlap, grillsütő, valamint egy szemétgyűjtő és egy alumínium asztal is található. A felső rész üvegből készült, s egy plafonra rögzíthető teleszkóppal nyitható, illetve zárható a buborék. Az olasz tervezésű berendezés átmérője mindössze 148 centiméter, s kiegészítésként kapunk hozzá sütőt és egy hűtőszekrényt is. Azért ez nem a konyhában pacsmagolni imádó konyhatündéreknek való. Remekül néz ki, de...
