Személyesen - stílusosan - egy Nine Inch Nails koncert előtt ismerkedtünk meg, az interjú ötlete pedig még augusztusban merült fel bennem, amikor először jelentek meg fotók a Madame Peripetie-vel való közös munkáról.
Az origami, a fekete, a keménység és a klassz zenei ízlés döntötték el végleg, hogy ki lesz a ma este "csúcspontja".
Pontosan mikor dőlt el, hogy divattal akarsz foglalkozni? Mi volt a fő inspiráció?
Művész családban nőttem fel, anyu szabadúszó iparművész/ruhatervező, apu belsőépítész volt, ő sajnos már nincs velünk. Mindketten az Iparon végeztek, akárcsak én. Szóval a művészi hajlam adott volt, hisz' ilyen környezetben nőttem fel. Már gyerekkoromban kitűntem rajztudásommal a kortársaimhoz képest, de a ruhatervezői pályára a középiskolában kezdtem el tudatosan készülni. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában bőrdíszműves szakon érettségiztem, éppen ezért a bőr, mint anyag, és a kiegészítők megtervezése a mai napig fontos számomra. Ezekkel együtt teljes/befejezett egy ruha a szememben.
A bőr sokak szemében agresszív anyag, vagy csak nehezen kezelhető. Korlátoz valamennyire az elképzelések megvalósításában?
Igen, vannak az embereknek ilyen hülye berögzülései, ha a bőrre gondol. Vagy mint például a tetoválás: előítéletek, tévhitek. Mikor az egyetemen csináltam egy táskakollekciót szegecsekkel díszítve, ezt egy-egy idősebb tanár nem nagyon tudta feldolgozni és ezért rosszabb jegyet kaptam. De hát ez van... sohasem érdekelt túlzottan mások véleménye. Illetve ez baromság, természetesen van egy pár ember (nem túl sok), akinek nagyon is számít a véleménye, de amikor dolgozom valamin, leginkább a saját megérzéseimre hallgatok és kizárom a külvilágot. Nem nagyon hagyom, hogy beleszóljanak. Talán ez azért van, mert úgy gondolom, elég határozott és kialakult ízlésvilágom van. És akinek tetszenek a ruháim, annak azért tetszik, amilyen.
A divatházak jelenlegi kollekciói alapján azt láthatjuk, az underground folyamatosan mainstreammé alakul. A te munkáidon is tagadhatatlanul érezni szubkultúrák hatását, elég csak a már említett bőr kiegészítők, a diplomád, vagy a pin-up sorozat fotóira néznünk. Jelent ez valamiféle skatulyát a divat szempontjából, vagy épp ellenkezőleg? Számodra pozitív, vagy inkább negatív ez a fajta - valójában egészséges - "átalakulás"?
Minden munkám más koncepcióra épül, és mindig ugyanarra. Ezt úgy értem, hogy mindig más és más dolog hat rám éppen, de az alap - ami én magam vagyok - az mindig ugyanaz. A recept egyszerű: van a saját stílusom és ehhez mindig hozzáadok valami új dolgot. Általában törekszem arra, hogy ne csináljak nagyon divatos ruhákat, hanem inkább maradandó-klasszikus formákat használjak, de persze rám is hat a divat akaratomon kívül. Az utolsó kollekcióm jobban beleillik a szezononként cserélődő kollekciókra, ennek talán az is lehet az oka, hogy az aktuális trend közel áll hozzám. Bár a széles válltöméses ruhákat már jópár éve használom, nem csak most, hogy divat lett.
Kérdésedre visszatérve: én örülök annak, hogy azt látom, hogy nem csak egy-két féle divatirány van, hanem már megszámlálhatatlan. Fontos lett ismét az "egyén", az egyéniségre törekvés. Kezdenek kicsit nyitottabban gondolkodni az emberek az öltözködéssel kapcsolatban. Persze ez nem igaz minden tájegységre, inkább a nagyobb városokban észrevehető.
Mondhatjuk, hogy a "nagyközönség" a tavalyi diplomamunkáddal ismert meg, melyben a '40-es évek női karaktere, Giger Alienje, valamint az origami jellegzetességét használtad alapkoncepcióként - nem éppen hétköznapi párosítások. Ezzel az utóbbi idők egyik legkarakteresebb hazai kollekcióját hoztad létre. Megemésztik ezt itthon is, vagy több felkérés, elismerés jön a világ más pontjairól?
Itthon is tetszést váltott ki, de külföldről lényegesen több visszajelzést/felkérést kaptam. Az a baj szerintem, hogy itthon a "nagyközönség" nem nagyon érti ezeket a dolgokat. Nem tudják elfogadni, hogy egy ruhát műalkotásként, művészi önkifejezésként is lehet kezelni, nem csak arra, hogy utcára viseld. Megdöbbenten nézem néha a divatblogok kommentjeit, hogy mennyire... na jó inkább nem akarok senkit megbántani, lényeg a lényeg, hogy nem tudnak túllépni azon a dolgon, hogy "hát ennek mi értelme, úgyse tudom felvenni sehova". És ezt "divatblogokon" olvasom. De külföldről szerencsére elég sokan megtalálnak blogokon és a weboldalamon keresztül. Szerepeltem Kanye West blogján, Rihanna stylistja érdeklődött a ruháim felől, és most a Teenagers in Tokyo (www.teenagersintokyo.com) nevű lánybandának készítek ruhákat a fellépésükhöz. Ezen felül egy Sony PSP "Mytran War" nevű játéknak a demojában szerepel az egyik ruhám. Úgyhogy nem panaszkodom, mindig van valami.
Honnan a szerelem az origami, valamint az éles formák iránt?
Mindig is inkább a szögletes, mint a lágy vonalak. Szeretem a karakteres dolgokat. Az origami onnan jött, hogy mikor 2007-ben kint jártam suliba Londonban, a London College of Fashionben, egy olyan feladatot kaptunk, hogy "milyen lesz a jövő öltözete 30 év múlva". Itt jött az ötlet először az origamihoz, és sok könyvet láttam-vettem kint ezzel kapcsolatban, majd ezt fejlesztettem tovább a diplomamunkámhoz. Teljesen amatőr szinten kezdtem az origami hajtogatást, konkrétan a kishajót kábé meg tudtam hajtogatni, de ezzel nagyjából ki is merült a tudásom. Felkerestem a neten keresztül origami szakköröket, felvettem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik nagyon keményen, magas szinten művelik ezt a tevékenységet, hobbiként. Így találtam rá egy srácra, aki nagyon sokat segített nekem ebben a dologban. És hihetetlen volt számomra, hogy amit lerajzolok ruhaterv szinten, azt szinte ugyan úgy meg lehet valósítani. Igazából az a része volt a legmacerásabb, hogy oké, most már papírból királyul megcsináltuk a ruhákat, de honnan fogok én anyagot szerezni ehhez? És akkor itt jött a kemény része: iszonyú sokat kísérleteztem azzal, hogy hogyan lesz ebből valami, ami úgy is marad a hajtogatás után. Kipróbáltam keményítőket, ragasztókat stb., de egyik sem volt az igazi. Úgyhogy muszáj volt kimennem Londonba anyagért, mert tudtam, hogy ott találok olyat, amire szükségem van. És szerencsére találtam is. Ez egy len szerű anyag, aminek hasonló a tulajdonsága, mint a papírnak. Ahogy hajtod, úgy marad. Igazából vasalni sem kell.
Az már teljesen egyértelművé vált, hogy határozott elképzeléseid vannak a saját munkáddal kapcsolatban, s nem is nagyon engeded, hogy más befolyásoljon. Mégis, mennyiben hat rád a közvetlen környezeted, az utcai divat? Mennyire kíséred figyelemmel az egyre inkább elterjedő streetstyle oldalakat?
Az utcai divat nemigen hat rám. Legalábbis nem tudatosan. Ha kicsit hordhatóbb kollekciónak is tűnik ez a legutóbbi munkám, akkor is próbálok mindig valami mélyebb inspirációból meríteni, mint például a zene vagy egy művész, és ezt lefordítani-leegyszerűsíteni. Minden érdekel, és bármi inspiráló lehet, ezért mindig nyitott szemmel járok. Egyébként meg az utcai divat is attól függ, hogy melyik utcában vagy? Mert például mikor először voltam Londonban, ott egészen elképedtem az utcai divattól, persze jó értelemben. Londonban ez is olyan, mintha egy fashionshow-n lennél. Na ettől mi még nagyon messze járunk. A streetstyle oldalakat meg szoktam nézni, de azt nem mondanám, hogy figyelemmel kísérem őket.
Szeptemberben készült el egy kollaboráció Sylwana Zyburával, művésznevén Madame Peripetie-vel, melynek eredménye egy meglehetősen szürreális sorozat lett. Várható a későbbiekben is közös munka?
Igen, az új kollekciómat is le fogja fotózni november folyamán. Ő is egy blogon látta a munkáim, és utána felkeresett. Azóta elég jóba lettünk.Talán azért, mert az ő világa és látásmódja elég közeli az enyémhez. Imádom a munkáit! Nem köztudott, de ő maga is készít kiegészítőket, és egy-két szürreális darabot a fotózásaihoz, amit megálmodik.
Jobbnál-jobb kollekciók kerülnek napvilágra, akár itthon fiatal tervezőktől, akár külföldön. A kortársak közül ki a kedvenc?
Pfúúú... nagyon sok kedvenc van. De még mindig Gareth Pugh viszi nálam a pálmát.
Nemrég kerültek munkáid a Galamb utcai Catwalkba. Ezen kívül máshol is fellelhetőek lesznek a ruháid? Esetleg egy saját showroom valamikor? Hogyan lehet veled konzultálni, ha valaki érdeklődik a kollekciók iránt?
A Catwalkon kívül tőlem is meg lehet rendelni/venni a ruhákat, akár méretre szabva. A weboldalamon keresztül bárki fel tudja venni velem a kapcsolatot. Tervezem saját showroom létrehozását, de ez még sok dologtól függ. Ezen kívül egy New York-i concept store-ba és egy londoni showroomba is bekerülnek a ruhák.
Mik a publikus tervek a jövőre nézve?
Tervek? Hehe… azok mindig vannak. Most elkezdek dolgozni a következő kollekción. Az elsődleges célom az, hogy minél több üzletbe, városba eljussanak a ruháim.
Mojzes Dóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése