Kodak 1881

Lindsey Pickettnek köszönhetjük ezt a gyönyörűséget, ami nem más, mint egy apró digitális fényképezőgép.

Régi idők fényképtartó nyakékei, zsebórái ihlették a tervezőt. Digitális technológia antik köntösbe burkolva, ahogy a portfólió kulcsmondatában is elhangzik.
Mivel a fényképezőgép kicsi, könnyen hordhatjuk zsebben vagy a nyakunkban, a hozzá csatolt lánc különös ékszerré varázsolja. Egyébként ugyanúgy működik, mint bármelyik digitális fényképezőgép, csak kinyitni kell, belül LCD kijelzőn nézegethetjük kedvenc fotóinkat, vagy annak segítségével állíthatjuk be a megfelelő kompozíciót. Ha navigálni szeretnénk a menüpontok és a fotók között, a belső oldalak szélén lévő apró gombokkal megtehetjük.

Biztos vagyok benne, hogy az 1881 komolyabb fényképezésre alkalmatlan, de meglehetősen dekoratív játékszer. Akinek ez bőven elég és inkább a különlegességekre indul rá, annak kötelező. Giccs, de a tűrhetőbb fajtából.
A tervezőnő többi munkája között is érdemes böngészni.




Forrás: Yanko Design

Lindsey Pickett

Pixelvilág és csúcsíves gótika

Mindig is némi irigységgel és bosszúsággal csaptam a homlokomhoz, amikor valami olyasmit láttam meg, amiről első gondolatom, hogy miért nem nekem jutott előbb eszembe. Na, ez pontosan ilyen.

Ugyan már nem egy blog foglalkozott a dologgal, ezt nem hagyhatom ki.
Gerhard Richter német képzőművész zseniális ötlete a 110 négyzetméteres ólomüveg ablak, ami a kölni dóm második világháború alatt megsemmisült egyik ablakát fogja ezentúl helyettesíteni. Richter a "szokványos" témák helyett saját művészetének jellegzetességét, azaz az absztrakciót vette alapul. Hogy ez mit is jelent? Nos, a művész 1974-es, "4096 szín" című művéből kiindulva készítette el a monumentális alkotást. Ugyan a színes pixeleket ábrázoló üveg - ha hirtelen belegondolunk - nem igazán passzol a gót stílusú katedrális külleméhez, mégis azt a lépést tette meg vele Richter (és persze mindenki, aki ehhez akármilyen formában hozzájárult), hogy bevitte a kortárs képzőművészetet, s annak még csak nem is vallásos részét a hagyományaival alig-alig szakító egyházi építészetbe, művészetbe.



Többször írtam már olyan tárgyakról, dolgokról, amelyek régi és új idők elemeit ötvözik. Itt is ez történik, történelmi korok tipikus mozzanatai egyesülnek. A gótika csúcsíves vonalai és jelen korunk digitális atomjai, vagyis a pixelek meglepően jól megférnek egymás mellet, a kezdeti kételkedések ellenére is. Bár, ha jobban megfigyeljük, egy "hagyományos" ólomüveg ablak sem mutat többet messziről Gerhard Richter kölnieknek szánt ajándékánál. Talán ez is lehetett egy kiindulópont a művész számára, nem csak a korábbi "pixel-képek". Persze az ablak önmagában, akár Richter-alkotás, akár nem, soha nem kapott volna ekkora figyelmet és fontos szerepet, mint most, egy művészetileg és történelmileg is jelentős épület, illetve szimbólum részeként. Nyilván. (Megj.: Ilyen az, amikor az ötlet zseniális, maga az alkotás nem annyira - kell egy megfelelő környezet, csomagolás, amitől az is azzá válik.)

Mielőtt túlzásba vinném a dícsérgetést, még csak annyit, hogy maga az ablak 20 méter magas és 11.200 darab 10 négyzetcentiméteres pixelből áll, melyet ragasztva helyeztek fel az üveglapra.

Forrás: Index, Boing Boing

Gerhard Richter honlapja

Ki ölte meg Bambit?

Joggal lett egyik kedvenc honlapom a "Who Killed Bambi".



Ez a blog nem más, mint a legmorbidabb alkotások tárháza. Itt minden groteszk, bizarr, és persze a fekete humor sem hiányozhat az összképből. Néhol mindez cukiságba, néhol a halál jelenlétébe burkolva. Vagy a kettő együtt (azért az anyaméhben kuporgó, csonttal átszúrt lábú kék plüssmacira nem lehet mást mondani, mint hogy cuki).
Azok, akik a fent említett tulajdonságokra buknak (mint például én), zabálni fogják ezt a kis gyűjteményt.





És jópofaság ide vagy oda, kőkemény cinizmussal és iróniával vág minket pofán szinte minden egyes alkotás - mintegy tükröt tartva álszent, képmutató világunk elé.

Who Killed Bambi?

Bauhaus Archive / Museum Of Design

A Berlinben található múzeum a weimari iskolának állít emléket.



A Bauhaus (1919 - 1933, 1925 - től Dessauban működött) máig a világ legnagyobb hatású és legfontosabb iparművészeti iskolája, még annak ellenére is, hogy rég nem működik. Története és hatása egyaránt jól látható az itt kiállított tárgyak (makettek, korabeli tanulmányrajzok, elkészült eredeti munkák), pontos dokumentációk, fotók segítségével. Sehol máshol nem rendelkeznek ilyen hatalmas mennyisegű archív anyaggal az iskola működéséről, mint ezen a helyen.
A múzeum épületét pedig nem más, mint Walter Gropius tervezte, aki a Bauhaus megteremtője is volt. 1976 és 1979 között épült fel.


(Nem, ez nem csak a zenekar logója.)

A honlapon minden fontos információt megtalálunk. Ha pedig valaki Berlinben jár, kötelező megtekinteni.
Nekem is az első dolgom lesz.


Bauhaus Archive / Museum Of Design

Bauhaus - Dessau

Bauhaus - Wikipedia

Wild Roses

A W magazin (mely szeptemberi számának címlapján nem ismertem fel Gwyneth Paltrow-t) Style.com részére elkészített Wild Roses című fotósorozata olyan neves divattervezők, illetve divatcégek kreációit vonultatja fel, mint például Louis Vuitton, Miu Miu, Prada, Chanel, Dior, és még sokan. A bevezető szöveg szerint a kompozíciók a nőiesség mellett kicsit a gót stílus felé hajlanak - a reneszánsz és barokk jellegek miatt mindenképp, és nem csak a kiegészítők és beállítások miatt. Vagy inkább a punk felé, olyan westwoodosan. De az tény, hogy az erős színkavalkád, az egymástól elütő fazonok, formák és anyagok kapnak főszerepet.
Ritkán lát az ember ilyen szépen megkomponált divatfotókat, és ezt a két fotósnak, Mert Alas-nak és Marcus Piggott-nak köszönhetjük. A stylist pedig Alex White volt.
Lejjebb a linkekre kattintva több kép és infó!




W

Forrás: Style.com - Wild Roses

Mert & Marcus

Hogy mégis sikerüljön egyedül

Szinte mindenkivel előfordult már, hogy egyszerre több bögrét próbált meg elszállítani egyik helyről a másikra, mint amennyihez kapacitása lenne. Mert hogy ugye csakazértis sikerül egyedül. Nos, mivel az embernek még mindig csak két keze van, és a fizika törvényei is elég rendesen beleszólhatnak a dologba, ez a művelet többnyire komikus vagy épp bosszantó véget érhet.



Ezt elkerülendő tervezte meg Jonathan Aspinall az egymásba illeszthető bögréket. A teljesen egyszerű, fehér bögrék két oldalán egy-egy kereszt alakú bemenet, illetve kimenet található. Ezek segítségével kapcsolhatunk egymáshoz minden egyes darabot, s biztonságosan szállíthatjuk ide-oda őket. Még akkor is, ha tele vannak kakaóval. Vagy kávéval. Teával nem, azt nem szeretem.

Jonathan Aspinall

Forrás: Yanko Design

Smirnoff Spot

A Framestore digitális effekteket és animációkat gyártó cég készítette el (ismét) a legújabb Smirnoff reklámot. Ebben az egy percben ott van a modern technika, a monumentalitás, a hatásosság. Tökéletesen hű a márkanévhez. Többet nem is mondok, a képsorok magukért beszélnek.

Smirnoff

Framestore

Forrás: Digital Arts Online

Phonofone II

A gramofonokat nagyon szeretem, és a Science And Son által megalkotott újabb változat is csak megerősíti azt a tényt, hogy nem csak formailag esztétikus, de még a modern zenelejátszók korában is megállja a helyét. Persze némi átalakítással és átértelmezéssel.
A Phonofone II lényege, hogy csatlakoztathatjuk hozzá MP3 lejátszónkat (ez esetben iPod-unkat), s teljesen más hangzással élvezhetjük kedvenc dalainkat. Maga a "készülék" kerámiából készült, így akár egy dekoratív szoborként is csinosíthatja lakásunkat.

A hivatalos honlapon pontos részleteket tudhatunk meg az anyagról, a hang útjáról és terjedéséről, valamint arról is, hogy melyik MP3 lejátszók alkalmasak a Phonofone-hoz.

Science And Son

Forrás: Style.com