Baromi sokat gondolkozom, hogy mi a fenét lehetne csinálni ezzel a felülettel. Annyira vesznihagyni nem akarom, annak ellnére sem, hogy van kb. havi 5 olvasó (miért is lenne több, fél éve nem került ide semmi), úgyhogy maradjunk annyiban, hogy semmit sem fogok túlgondolni, nem fogok túl sok időt belefektetni (nem is tudok, van munkám elég). A divatvilágtól teljesen eltávolodtam (bár mélyebben sosem foglalkoztam vele, annak pedig a gondolatától is kiver a víz, hogy divatbemutatókra járjak és frenchise-üzletek akcióiról írjak).
Ami biztos: lesz webshop (nem most, majd), szigorúan a blog stílusához (azaz hozzám, haha) közelálló holmikkal, meg inkább zenés dolgok, személyesebb élmények.
Például arról sem meséltem, hogy voltam Berlin Atonalon augusztusban és Krakkóban Unsound Festivalon októberben, ott már másodszorra, és megint nem bántam meg, nagyon nem. Krakkónak irtó jól áll az ősz, meg persze a fesztiválnak is, amit el sem tudnék képzelni más évszakban. A nappal tavasz, éjszaka tél időjárás idén is megvolt.
Van pár szar instagramos képem mindkét eseményről, inkább csak nekem emlékek, meg ezekre el kell menni, de tényleg. Klikk a linkekre a képek alatt.
Szeretem az elektronikát, azon belül is főleg a sötét, kompromisszummentes vonalat. Ezt képviseli egyedülálló módon a hazai Panel Trax Records is, Maks és Synus0006 saját, 2009-ben alapított kiadója, ráadásul most sorozatuk 2. részéhez értek: szombaton, azaz február 1-jén a Kontra Klubban folytatják az eszes döngölést. A detroit technót, minimált, acidot és electrót is büszkén támogató és népszerűsítő csapat már olyan saját szervezésű bulikat tudhat magáénak, mint a kiadó 3. születésnapjára, 2012. októberére megnyert Mike Parker és Stanislav Tolkachev fellépése az Akvárium Klubban, zenéiket pedig olyan, egyáltalán nem kis nevek pörgették már, mint Richie Hawtin és Dave Clarke.
A mostani bulin Maks (akitől valami ilyesmire biztosan lehet majd számítani) és Synus0006 sötét, minimalista hangzásvilágát Cema támogatja majd.
Na, a Facebook oldalon ígértem valami olyasmit, hogy tavasztól újra beindul a blog, a nappal munka - este munka - kedden galéria - csütörtökön egyetem és mindezek mellé leadandók és szakdolgozat összetétel elég sok időmet és energiámat szívja el/le, meg ugye azért néha nem árt szociális életet élni, de most amolyan "újrakezdésként" két programot is ajánlok, mindkettőt április végére.
1. Trafó Electrify Series Vol. I.
A Trafóban egy igencsak izgalmasnak kinéző és hiánypótló sorozat indul április 27-étől, leginkább a sötétebb elektronikus zenék hívei számára (nyilván nem lenne itt szó róla, ha nem így lenne). Külföldi és hazai fellépőkkel, live-val és DJ szettekkel kezdődik este 8-tól a sötét dubtechnót, detroiti technoütemeket és analóg szintik hangzását vegyítő, néhol vokálos, néhol indusztriál hangulatot teremtő felhozatal. Hazai részről itt lesz S Olbricht, a berlini bázisú Lower Order Ethics, valamint Synus0006 is, a nemzetközi részleget pedig Andy Stott (Modern Love) és Laurel Halo (Hyperdub) képviseli.
Jegyár 2800 Ft, pontos kezdés 20:00-tól, Facebook event itt sok linkkel, infóval. Megjelenés kötelező.
2. UH Est: Container, Rene Hell, Laser Poodle, Kiss Raymond
Nehéz lesz kiheverni a szombatot, de ha sikerült, akkor április 29-én irány az A38 hajó kiállítóterme és a 100 fő befogadására limitált UH Est, mely keretein belül az újabban ipari techno egyik legfontosabb képviselője, az amerikai Container teszi tiszteletét nálunk. Itt lesz mellette még Rene Hell, a belga Laser Poodle is, és Kiss Raymond, aki gitárral lép majd fel. Ez sem lesz egy egyszerű hétfő este, de a hétfők mindig gusztustalanok, levezetésnek tökéletes.
Jegyár nagyon baráti, mindössze egy ezres, de nem árt igyekezni a jegyvásárlással. Facebook event itt.
MÁS. Miben lesz más a Vividfluxury? Abban, hogy igyekszem egy kicsit kiszélesíteni a határokat, kevesebbet okoskodni divatról, és többet ajánlókról, kiállításokról, egyebekről. Természetesen a megszokott stíluson belül.
Az idei Fashion Video Festival azt hiszem eljutott arra a pontra, hogy kimondhassuk: a kevesebb néha több. Vegyes érzelmekkel néztem végig a leadott pályamunkákat, melyek ide-oda csapongtak a nagyon klisés, nagyon divatos, illetve klasszikusabb - sőt, egyes esetekben viccnek szánt - megoldások között. A fesztivál témája az Alchemy/chemistry valahogy nem sok videóban köszönt vissza, amit már csak azért is sajnáltam, mert sokkal érdekesebb lett volna úgy végignézni közel 40 videót, hogy azok tényleg az adott témára fókuszálnak, hiszen az lett volna a lényeg, hogy ebből a két szóból ki mit tud kihozni. Ennek ellenére több olyan filmmel találkoztam, mely nagy valószínűséggel nem a fesztiválra készült. Emiatt picit elveszett a koncepció.
Hatalmas előrelépés volt a tavalyi pályamunkákkal szemben az idei videók hossza. Ha jól emlékszem, 3 és fél percnél hosszabb film nem is volt, több volt a rövidebb, s ennek köszönhetően dinamikusabb megoldás. Összesen 4 videó van, melyet szeretnék kiemelni: Alessandro Possati és Michele G. Biondi: "Jardin 1026" (III. helyezett, és ez egy picit hosszabb), Gyarmati Dezső: "Save The Goldfish" (II. helyezett), Damokos Attila és Nagy Marcell "Homunculus" (Blogger Award nyertes), valamint az abszolút kedvencem, a londoni bázisú ASWESAW csapat "The Rite Of The Huntress Moon" című filmje Boldizsár rendezésében, mely - többek között - a Mrs. Herskin és Berger Dalma (Volkova Sisters) közreműködésével jött létre.
Bolla Szilvia és Kóti Réka közös kiállítására kerül sor kedden, méghozzá a Telepen. Romantika, szürrealizmus, de mindenekelőtt egy halom érzelem - mindez divatfotókon keresztül, néhol torzítva, a már-már negédes hangulatot a hibák (akár digitális, akár analóg, akár direkt, akár véletlen) teszik formabontóvá.
A kiállítás után/alatt fellép a Nvyllund, a Kanagawa, valamint a Belle Belle.
Nos, lett egy ilyenünk. Mivel a Face The Truth testvérblogja a VividFluxurynak, ezért alap, hogy itt is megosszam: remélhetőleg rendszeresen lesz mixtape, csak hogy tudjátok, mi merre meddig. Egy órányi melankólia vasárnap estére.
Tracklist:
Oren Ambarchi - Passage Kreng - Opkropper Die Form - Sleeping Body Under Water The Creatures - Don't Go To Sleep Without Me Martial Canterel - The Empty Sand Minimal Man - Heaven Lies The Soft Moon - Tiny Spiders Martial Canterel - Some Days Vatican Shadow - Church Of All Images Jefre Cantu-Ledesma - River Like Spine Face The Truth - Fcthtrth Meddicine - Black Night Asss - This Place Is A Wreck Angel - Holding Loose
Örömmel jelentem, másik blogom, a Face The Truth, melyet anno halálra ítéltem, most zenei projektté nőtte ki magát. Lent a link, halgassátok, osszátok (ne úgy), vegyétek.
Nem is tudom, mi volt az első, amit a Tropic Of Cancertől hallottam, de tudom, hogy nem tetszett. Aztán nagyon megszerettem, a zenekar nagyszerűségére tökéletes példa a Be Brave.
