Michaël Borremans kiállítása a Műcsarnokban tökéletes vasárnapi "szórakozásnak" bizonyult: nyugodt szívvel merem ajánlani bárkinek, aki nem riad vissza a nyomasztó, szürreálisba hajló világtól és szeret költői, drámai ecsetvonásokkal, színkezeléssel találkozni.
Borremans képei a sötét hangulat ellenére tele vannak élettel, és ez leginkább a festői stílusának köszönhető: nincsenek bedöglött színek, erőlködés, a szinte néhol már hanyagul felkent festék is bravúros tudatossággal került a vászonra. A technikai megoldások feszültséget keltenek, leginkább Goya képei jutnak róla eszembe. Azonban nem csak festmények, hanem grafikák, videók is fontos elemei a kiállításnak.
A kiállítás anyaga egyáltalán nem tömény, én még lazán meg tudtam nézni utána egy másikat, de arra mindenki készüljön, hogy érdemes a részletekben elveszni, a videókat megnézni.
Eva Greent Paolo Roversi fotózta az Interview Mag májusi számához. Először nem tudtam eldönteni, hogy melyik változat tetszik jobban: az eredeti, amint az feljebb is látható, vagy a sötétebb - tudom, scan -, de valahogy mégis "tisztább", hangulatosabb verzió , ami például [ itt ] szemügyre vehető. Végül maradtam a hivatalos meglátásnál. Vagy majd időnként cserélgetem.
Joseph Paul Jernigant gyilkosság elkövetése miatt végezték ki. Halála előtt a börtön lelkésze rábeszélte, hogy ajánlja fel testét kutatási célokra. Teteme a Texas Anatomy Board kezébe került, tőlük pedig az 1989 óta működő Visible Human Projecthez, akiknek halvány gőzük sem volt arról, pontosan "kivel is dolgoznak együtt". Így lett Jernigan az első "visible human male", az az alany, akiről a világon először készítettek teljes scant szeleteléssel, mely összesen 1871 darabból áll.
Ez az 1871 kép lett Croix Gagnon és Frank Schott12:31 című munkájának alappillére - Jernigant 1993. augusztus 5-én, hajnali 12:31-kor végezték ki. Minden egyes scan-szeletet egy laptop képernyőjére vetítettek, a laptopot folyamatosan mozgatták, majd ezt az egész mozdulatsort sötét helyszíneken hosszú exponálási idővel újra lefotózták. Így születtek meg Jernigan testéről a szellemszerű fényfestmények - melyek immár újra egyben, mégis torzulva mutatják be a tetemet, teljesen idegen környezetben.
Nálam eddig ez az év koncepciója - mind kivitelezésben, mind elméletben.
Ritkán ajánlok blogokat, azonban most kivételt teszek, hiszen a Blackest Ever Black az egyik legjobb dolog, ami mostanában történt az okkult alapokkal brillírozó elektronikus zenék háza táján.
A BEB valójában egy lemezkiadó, melyet a londoni FACT magazin zenei szerkesztője, Kiran Sande indított el 2010-ben. Az első megjelent anyag a szintén londoni duó, a Raime debütáló EP-je volt, mely stílusban leginkább a techno-industrial-experimental-darkstep vonzáskörbe tartozik, azóta pedig már csatlakozott hozzájuk a Tropic Of Cancer is, akik a post punk / shoegaze vonalat képviselik - a hangulat pedig már a kiadó neve alapján is könnyen belőhető.
Magáról a blogról pedig csak annyit, hogy ügyesen mutatja be - mindenféle felesleg nélkül - a képek alá rejtve azokat a zenéket, melyek a lehető legközelebb állnak a kiadó anyagainak hangzásvilágához, legyen az régi vagy új, darkwave, drone, noise, ambient, experimental, synthpop, lo-fi, krautrock, de mindenképp ínyencség. Érdemes meghallgatni a Mixtape-eket is.