Talán egyetlen figuratív festő sem hatott rám annyira, mint Duliskovich Bazil.
Munkáival későn, 2004-ben találkoztam először, mégpedig az "Ex Libris D'un Peintre" kiállításon, melyen könyveken tálalt markáns, egyéni művészete szerelem volt első látásra.
A kiállítási anyag egy részén maga a figuralitás háttérbe szorul, a különbözö anyagok, rétegek kapnak főszerepet, a kollázs-technika egy új szintre kerül. A munkák java gyönyörűen megmunkált, üvegből és fából készült dobozokban rejtőzik, s ez is hozzájárul az előadásmód eredetiségéhez - már-már antik dísztárgyakká válnak. Szellemesség, egyéniség árad belőlük.
Bizonyos depresszivitás a figurális(abb) festészetében is fellelhető.
Duliskovich Bazil eddigi életművén jól látható, hogy mennyire elhatárolódik az aktuális képzőművészeti trendektől, karakteressége azonnal felismerhetővé teszi munkáit. Újabb festményein egy másik nagy kedvencem, Francis Bacon hatása is érezhető - mindketten zseniálisan képesek a torzított, néhol teljesen személytelen emberi test hatásos megjelenítésére.
Munkái nagy része az ellentéteken alapszik, a felületek játékossága minden egyes alkalommal szembetűnő - a nem éppen vidám festmények, kollázsok is frissé válnak.
Nem vagyok művészettörténész, sem műkritikus, de elfogultság nélkül sorolom Duliskovich Bazilt a legfontosabb és legnagyobb hatású Magyarországon dolgozó kortárs képzőművészek közé. Érdemes egy kis időt szánni a honlapján megtekinthető galériákra, cikkekre.
Duliskovich Bazil hivatalos weboldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése