Az 1973-as születésű művész, Julius Popp bit.fall című munkája tulajdonképpen nem más, mint (kis túlzással) egy RSS-olvasó, csak kicsit másképp.
A nürnbergi Kunsthalle egyik kiállítótermében láttam ezt a zseniális alkotást, és elsőre az futott át az agyamon, hogy ilyet azért nem mindennap lát az ember. Lenyűgöző, csodaszép, hangos, van mögöttes tartalma, egyszóval az egyik legerőteljesebb és leghatásosabb dolog, amit mostanában sikerült megnéznem.
Az installáció összetétele a következő: víz, pumpák, 128 darab mágneses szelep, mindenféle elektronikus kütyük és egy számítógép.
Ez utóbbi véletlenszerűen válogat szavakat internetes keresőrendszerekről és híroldalakról - a számítógéphez kapcsolt "gépszobor" pedig zuhanó vízcseppekből álló szavakká alakítja át ezeket, egyfajta "információs függönyt" hozva létre. A víz (amit az ide-oda mozgó szelepek formálnak) a földön fekvő tartályba ömlik, s később pedig szivattyú segítségével újra és újra "felhasználható" lesz.
Maga a koncepció metafora az interneten (vagy bárhol máshol) állandóan cserélődő, végigzúduló hihetetlen adatmennyiségre, mely nap mint nap eljut hozzánk.
Julius Popp
Kunsthalle, Nürnberg
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése