Életemben nem gondoltam volna, hogy az első, igazán pozitív - és nagyobb tömegeknek szóló - kritikát a Velveten fogom olvasni a blogomról. Nagy köszönet érte!
Velvet - Trend - Az androgün vajon mi? És meleg?
2009. október 31., szombat
2009. október 29., csütörtök
Befejezés - csak a poén kedvéért
Köszönöm a figyelmet, jó éjt mindenkinek!
Erős jellem, szigorú stílus - interjú Mojzes Dórával
Dóri nevével és munkáival először 2008-ban, a Múzeumok Éjszakáján megrendezett diplomabemutatón találkoztam. Persze a kollekcióba beleszerelmesedtem egy pillanat alatt (lett is rögtön egy bejegyzés), és nem volt kérdéses, hogy később is figyelemmel kísérjem munkásságát.
Személyesen - stílusosan - egy Nine Inch Nails koncert előtt ismerkedtünk meg, az interjú ötlete pedig még augusztusban merült fel bennem, amikor először jelentek meg fotók a Madame Peripetie-vel való közös munkáról.
Az origami, a fekete, a keménység és a klassz zenei ízlés döntötték el végleg, hogy ki lesz a ma este "csúcspontja".
Pontosan mikor dőlt el, hogy divattal akarsz foglalkozni? Mi volt a fő inspiráció?
Művész családban nőttem fel, anyu szabadúszó iparművész/ruhatervező, apu belsőépítész volt, ő sajnos már nincs velünk. Mindketten az Iparon végeztek, akárcsak én. Szóval a művészi hajlam adott volt, hisz' ilyen környezetben nőttem fel. Már gyerekkoromban kitűntem rajztudásommal a kortársaimhoz képest, de a ruhatervezői pályára a középiskolában kezdtem el tudatosan készülni. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában bőrdíszműves szakon érettségiztem, éppen ezért a bőr, mint anyag, és a kiegészítők megtervezése a mai napig fontos számomra. Ezekkel együtt teljes/befejezett egy ruha a szememben.
A bőr sokak szemében agresszív anyag, vagy csak nehezen kezelhető. Korlátoz valamennyire az elképzelések megvalósításában?
Igen, vannak az embereknek ilyen hülye berögzülései, ha a bőrre gondol. Vagy mint például a tetoválás: előítéletek, tévhitek. Mikor az egyetemen csináltam egy táskakollekciót szegecsekkel díszítve, ezt egy-egy idősebb tanár nem nagyon tudta feldolgozni és ezért rosszabb jegyet kaptam. De hát ez van... sohasem érdekelt túlzottan mások véleménye. Illetve ez baromság, természetesen van egy pár ember (nem túl sok), akinek nagyon is számít a véleménye, de amikor dolgozom valamin, leginkább a saját megérzéseimre hallgatok és kizárom a külvilágot. Nem nagyon hagyom, hogy beleszóljanak. Talán ez azért van, mert úgy gondolom, elég határozott és kialakult ízlésvilágom van. És akinek tetszenek a ruháim, annak azért tetszik, amilyen.
A divatházak jelenlegi kollekciói alapján azt láthatjuk, az underground folyamatosan mainstreammé alakul. A te munkáidon is tagadhatatlanul érezni szubkultúrák hatását, elég csak a már említett bőr kiegészítők, a diplomád, vagy a pin-up sorozat fotóira néznünk. Jelent ez valamiféle skatulyát a divat szempontjából, vagy épp ellenkezőleg? Számodra pozitív, vagy inkább negatív ez a fajta - valójában egészséges - "átalakulás"?
Minden munkám más koncepcióra épül, és mindig ugyanarra. Ezt úgy értem, hogy mindig más és más dolog hat rám éppen, de az alap - ami én magam vagyok - az mindig ugyanaz. A recept egyszerű: van a saját stílusom és ehhez mindig hozzáadok valami új dolgot. Általában törekszem arra, hogy ne csináljak nagyon divatos ruhákat, hanem inkább maradandó-klasszikus formákat használjak, de persze rám is hat a divat akaratomon kívül. Az utolsó kollekcióm jobban beleillik a szezononként cserélődő kollekciókra, ennek talán az is lehet az oka, hogy az aktuális trend közel áll hozzám. Bár a széles válltöméses ruhákat már jópár éve használom, nem csak most, hogy divat lett.
Kérdésedre visszatérve: én örülök annak, hogy azt látom, hogy nem csak egy-két féle divatirány van, hanem már megszámlálhatatlan. Fontos lett ismét az "egyén", az egyéniségre törekvés. Kezdenek kicsit nyitottabban gondolkodni az emberek az öltözködéssel kapcsolatban. Persze ez nem igaz minden tájegységre, inkább a nagyobb városokban észrevehető.
Mondhatjuk, hogy a "nagyközönség" a tavalyi diplomamunkáddal ismert meg, melyben a '40-es évek női karaktere, Giger Alienje, valamint az origami jellegzetességét használtad alapkoncepcióként - nem éppen hétköznapi párosítások. Ezzel az utóbbi idők egyik legkarakteresebb hazai kollekcióját hoztad létre. Megemésztik ezt itthon is, vagy több felkérés, elismerés jön a világ más pontjairól?
Itthon is tetszést váltott ki, de külföldről lényegesen több visszajelzést/felkérést kaptam. Az a baj szerintem, hogy itthon a "nagyközönség" nem nagyon érti ezeket a dolgokat. Nem tudják elfogadni, hogy egy ruhát műalkotásként, művészi önkifejezésként is lehet kezelni, nem csak arra, hogy utcára viseld. Megdöbbenten nézem néha a divatblogok kommentjeit, hogy mennyire... na jó inkább nem akarok senkit megbántani, lényeg a lényeg, hogy nem tudnak túllépni azon a dolgon, hogy "hát ennek mi értelme, úgyse tudom felvenni sehova". És ezt "divatblogokon" olvasom. De külföldről szerencsére elég sokan megtalálnak blogokon és a weboldalamon keresztül. Szerepeltem Kanye West blogján, Rihanna stylistja érdeklődött a ruháim felől, és most a Teenagers in Tokyo (www.teenagersintokyo.com) nevű lánybandának készítek ruhákat a fellépésükhöz. Ezen felül egy Sony PSP "Mytran War" nevű játéknak a demojában szerepel az egyik ruhám. Úgyhogy nem panaszkodom, mindig van valami.
Honnan a szerelem az origami, valamint az éles formák iránt?
Mindig is inkább a szögletes, mint a lágy vonalak. Szeretem a karakteres dolgokat. Az origami onnan jött, hogy mikor 2007-ben kint jártam suliba Londonban, a London College of Fashionben, egy olyan feladatot kaptunk, hogy "milyen lesz a jövő öltözete 30 év múlva". Itt jött az ötlet először az origamihoz, és sok könyvet láttam-vettem kint ezzel kapcsolatban, majd ezt fejlesztettem tovább a diplomamunkámhoz. Teljesen amatőr szinten kezdtem az origami hajtogatást, konkrétan a kishajót kábé meg tudtam hajtogatni, de ezzel nagyjából ki is merült a tudásom. Felkerestem a neten keresztül origami szakköröket, felvettem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik nagyon keményen, magas szinten művelik ezt a tevékenységet, hobbiként. Így találtam rá egy srácra, aki nagyon sokat segített nekem ebben a dologban. És hihetetlen volt számomra, hogy amit lerajzolok ruhaterv szinten, azt szinte ugyan úgy meg lehet valósítani. Igazából az a része volt a legmacerásabb, hogy oké, most már papírból királyul megcsináltuk a ruhákat, de honnan fogok én anyagot szerezni ehhez? És akkor itt jött a kemény része: iszonyú sokat kísérleteztem azzal, hogy hogyan lesz ebből valami, ami úgy is marad a hajtogatás után. Kipróbáltam keményítőket, ragasztókat stb., de egyik sem volt az igazi. Úgyhogy muszáj volt kimennem Londonba anyagért, mert tudtam, hogy ott találok olyat, amire szükségem van. És szerencsére találtam is. Ez egy len szerű anyag, aminek hasonló a tulajdonsága, mint a papírnak. Ahogy hajtod, úgy marad. Igazából vasalni sem kell.
Az már teljesen egyértelművé vált, hogy határozott elképzeléseid vannak a saját munkáddal kapcsolatban, s nem is nagyon engeded, hogy más befolyásoljon. Mégis, mennyiben hat rád a közvetlen környezeted, az utcai divat? Mennyire kíséred figyelemmel az egyre inkább elterjedő streetstyle oldalakat?
Az utcai divat nemigen hat rám. Legalábbis nem tudatosan. Ha kicsit hordhatóbb kollekciónak is tűnik ez a legutóbbi munkám, akkor is próbálok mindig valami mélyebb inspirációból meríteni, mint például a zene vagy egy művész, és ezt lefordítani-leegyszerűsíteni. Minden érdekel, és bármi inspiráló lehet, ezért mindig nyitott szemmel járok. Egyébként meg az utcai divat is attól függ, hogy melyik utcában vagy? Mert például mikor először voltam Londonban, ott egészen elképedtem az utcai divattól, persze jó értelemben. Londonban ez is olyan, mintha egy fashionshow-n lennél. Na ettől mi még nagyon messze járunk. A streetstyle oldalakat meg szoktam nézni, de azt nem mondanám, hogy figyelemmel kísérem őket.
Szeptemberben készült el egy kollaboráció Sylwana Zyburával, művésznevén Madame Peripetie-vel, melynek eredménye egy meglehetősen szürreális sorozat lett. Várható a későbbiekben is közös munka?
Igen, az új kollekciómat is le fogja fotózni november folyamán. Ő is egy blogon látta a munkáim, és utána felkeresett. Azóta elég jóba lettünk.Talán azért, mert az ő világa és látásmódja elég közeli az enyémhez. Imádom a munkáit! Nem köztudott, de ő maga is készít kiegészítőket, és egy-két szürreális darabot a fotózásaihoz, amit megálmodik.
Jobbnál-jobb kollekciók kerülnek napvilágra, akár itthon fiatal tervezőktől, akár külföldön. A kortársak közül ki a kedvenc?
Pfúúú... nagyon sok kedvenc van. De még mindig Gareth Pugh viszi nálam a pálmát.
Nemrég kerültek munkáid a Galamb utcai Catwalkba. Ezen kívül máshol is fellelhetőek lesznek a ruháid? Esetleg egy saját showroom valamikor? Hogyan lehet veled konzultálni, ha valaki érdeklődik a kollekciók iránt?
A Catwalkon kívül tőlem is meg lehet rendelni/venni a ruhákat, akár méretre szabva. A weboldalamon keresztül bárki fel tudja venni velem a kapcsolatot. Tervezem saját showroom létrehozását, de ez még sok dologtól függ. Ezen kívül egy New York-i concept store-ba és egy londoni showroomba is bekerülnek a ruhák.
Mik a publikus tervek a jövőre nézve?
Tervek? Hehe… azok mindig vannak. Most elkezdek dolgozni a következő kollekción. Az elsődleges célom az, hogy minél több üzletbe, városba eljussanak a ruháim.
Mojzes Dóra
Személyesen - stílusosan - egy Nine Inch Nails koncert előtt ismerkedtünk meg, az interjú ötlete pedig még augusztusban merült fel bennem, amikor először jelentek meg fotók a Madame Peripetie-vel való közös munkáról.
Az origami, a fekete, a keménység és a klassz zenei ízlés döntötték el végleg, hogy ki lesz a ma este "csúcspontja".
Pontosan mikor dőlt el, hogy divattal akarsz foglalkozni? Mi volt a fő inspiráció?
Művész családban nőttem fel, anyu szabadúszó iparművész/ruhatervező, apu belsőépítész volt, ő sajnos már nincs velünk. Mindketten az Iparon végeztek, akárcsak én. Szóval a művészi hajlam adott volt, hisz' ilyen környezetben nőttem fel. Már gyerekkoromban kitűntem rajztudásommal a kortársaimhoz képest, de a ruhatervezői pályára a középiskolában kezdtem el tudatosan készülni. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában bőrdíszműves szakon érettségiztem, éppen ezért a bőr, mint anyag, és a kiegészítők megtervezése a mai napig fontos számomra. Ezekkel együtt teljes/befejezett egy ruha a szememben.
A bőr sokak szemében agresszív anyag, vagy csak nehezen kezelhető. Korlátoz valamennyire az elképzelések megvalósításában?
Igen, vannak az embereknek ilyen hülye berögzülései, ha a bőrre gondol. Vagy mint például a tetoválás: előítéletek, tévhitek. Mikor az egyetemen csináltam egy táskakollekciót szegecsekkel díszítve, ezt egy-egy idősebb tanár nem nagyon tudta feldolgozni és ezért rosszabb jegyet kaptam. De hát ez van... sohasem érdekelt túlzottan mások véleménye. Illetve ez baromság, természetesen van egy pár ember (nem túl sok), akinek nagyon is számít a véleménye, de amikor dolgozom valamin, leginkább a saját megérzéseimre hallgatok és kizárom a külvilágot. Nem nagyon hagyom, hogy beleszóljanak. Talán ez azért van, mert úgy gondolom, elég határozott és kialakult ízlésvilágom van. És akinek tetszenek a ruháim, annak azért tetszik, amilyen.
A divatházak jelenlegi kollekciói alapján azt láthatjuk, az underground folyamatosan mainstreammé alakul. A te munkáidon is tagadhatatlanul érezni szubkultúrák hatását, elég csak a már említett bőr kiegészítők, a diplomád, vagy a pin-up sorozat fotóira néznünk. Jelent ez valamiféle skatulyát a divat szempontjából, vagy épp ellenkezőleg? Számodra pozitív, vagy inkább negatív ez a fajta - valójában egészséges - "átalakulás"?
Minden munkám más koncepcióra épül, és mindig ugyanarra. Ezt úgy értem, hogy mindig más és más dolog hat rám éppen, de az alap - ami én magam vagyok - az mindig ugyanaz. A recept egyszerű: van a saját stílusom és ehhez mindig hozzáadok valami új dolgot. Általában törekszem arra, hogy ne csináljak nagyon divatos ruhákat, hanem inkább maradandó-klasszikus formákat használjak, de persze rám is hat a divat akaratomon kívül. Az utolsó kollekcióm jobban beleillik a szezononként cserélődő kollekciókra, ennek talán az is lehet az oka, hogy az aktuális trend közel áll hozzám. Bár a széles válltöméses ruhákat már jópár éve használom, nem csak most, hogy divat lett.
Kérdésedre visszatérve: én örülök annak, hogy azt látom, hogy nem csak egy-két féle divatirány van, hanem már megszámlálhatatlan. Fontos lett ismét az "egyén", az egyéniségre törekvés. Kezdenek kicsit nyitottabban gondolkodni az emberek az öltözködéssel kapcsolatban. Persze ez nem igaz minden tájegységre, inkább a nagyobb városokban észrevehető.
Mondhatjuk, hogy a "nagyközönség" a tavalyi diplomamunkáddal ismert meg, melyben a '40-es évek női karaktere, Giger Alienje, valamint az origami jellegzetességét használtad alapkoncepcióként - nem éppen hétköznapi párosítások. Ezzel az utóbbi idők egyik legkarakteresebb hazai kollekcióját hoztad létre. Megemésztik ezt itthon is, vagy több felkérés, elismerés jön a világ más pontjairól?
Itthon is tetszést váltott ki, de külföldről lényegesen több visszajelzést/felkérést kaptam. Az a baj szerintem, hogy itthon a "nagyközönség" nem nagyon érti ezeket a dolgokat. Nem tudják elfogadni, hogy egy ruhát műalkotásként, művészi önkifejezésként is lehet kezelni, nem csak arra, hogy utcára viseld. Megdöbbenten nézem néha a divatblogok kommentjeit, hogy mennyire... na jó inkább nem akarok senkit megbántani, lényeg a lényeg, hogy nem tudnak túllépni azon a dolgon, hogy "hát ennek mi értelme, úgyse tudom felvenni sehova". És ezt "divatblogokon" olvasom. De külföldről szerencsére elég sokan megtalálnak blogokon és a weboldalamon keresztül. Szerepeltem Kanye West blogján, Rihanna stylistja érdeklődött a ruháim felől, és most a Teenagers in Tokyo (www.teenagersintokyo.com) nevű lánybandának készítek ruhákat a fellépésükhöz. Ezen felül egy Sony PSP "Mytran War" nevű játéknak a demojában szerepel az egyik ruhám. Úgyhogy nem panaszkodom, mindig van valami.
Honnan a szerelem az origami, valamint az éles formák iránt?
Mindig is inkább a szögletes, mint a lágy vonalak. Szeretem a karakteres dolgokat. Az origami onnan jött, hogy mikor 2007-ben kint jártam suliba Londonban, a London College of Fashionben, egy olyan feladatot kaptunk, hogy "milyen lesz a jövő öltözete 30 év múlva". Itt jött az ötlet először az origamihoz, és sok könyvet láttam-vettem kint ezzel kapcsolatban, majd ezt fejlesztettem tovább a diplomamunkámhoz. Teljesen amatőr szinten kezdtem az origami hajtogatást, konkrétan a kishajót kábé meg tudtam hajtogatni, de ezzel nagyjából ki is merült a tudásom. Felkerestem a neten keresztül origami szakköröket, felvettem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik nagyon keményen, magas szinten művelik ezt a tevékenységet, hobbiként. Így találtam rá egy srácra, aki nagyon sokat segített nekem ebben a dologban. És hihetetlen volt számomra, hogy amit lerajzolok ruhaterv szinten, azt szinte ugyan úgy meg lehet valósítani. Igazából az a része volt a legmacerásabb, hogy oké, most már papírból királyul megcsináltuk a ruhákat, de honnan fogok én anyagot szerezni ehhez? És akkor itt jött a kemény része: iszonyú sokat kísérleteztem azzal, hogy hogyan lesz ebből valami, ami úgy is marad a hajtogatás után. Kipróbáltam keményítőket, ragasztókat stb., de egyik sem volt az igazi. Úgyhogy muszáj volt kimennem Londonba anyagért, mert tudtam, hogy ott találok olyat, amire szükségem van. És szerencsére találtam is. Ez egy len szerű anyag, aminek hasonló a tulajdonsága, mint a papírnak. Ahogy hajtod, úgy marad. Igazából vasalni sem kell.
Az már teljesen egyértelművé vált, hogy határozott elképzeléseid vannak a saját munkáddal kapcsolatban, s nem is nagyon engeded, hogy más befolyásoljon. Mégis, mennyiben hat rád a közvetlen környezeted, az utcai divat? Mennyire kíséred figyelemmel az egyre inkább elterjedő streetstyle oldalakat?
Az utcai divat nemigen hat rám. Legalábbis nem tudatosan. Ha kicsit hordhatóbb kollekciónak is tűnik ez a legutóbbi munkám, akkor is próbálok mindig valami mélyebb inspirációból meríteni, mint például a zene vagy egy művész, és ezt lefordítani-leegyszerűsíteni. Minden érdekel, és bármi inspiráló lehet, ezért mindig nyitott szemmel járok. Egyébként meg az utcai divat is attól függ, hogy melyik utcában vagy? Mert például mikor először voltam Londonban, ott egészen elképedtem az utcai divattól, persze jó értelemben. Londonban ez is olyan, mintha egy fashionshow-n lennél. Na ettől mi még nagyon messze járunk. A streetstyle oldalakat meg szoktam nézni, de azt nem mondanám, hogy figyelemmel kísérem őket.
Szeptemberben készült el egy kollaboráció Sylwana Zyburával, művésznevén Madame Peripetie-vel, melynek eredménye egy meglehetősen szürreális sorozat lett. Várható a későbbiekben is közös munka?
Igen, az új kollekciómat is le fogja fotózni november folyamán. Ő is egy blogon látta a munkáim, és utána felkeresett. Azóta elég jóba lettünk.Talán azért, mert az ő világa és látásmódja elég közeli az enyémhez. Imádom a munkáit! Nem köztudott, de ő maga is készít kiegészítőket, és egy-két szürreális darabot a fotózásaihoz, amit megálmodik.
Jobbnál-jobb kollekciók kerülnek napvilágra, akár itthon fiatal tervezőktől, akár külföldön. A kortársak közül ki a kedvenc?
Pfúúú... nagyon sok kedvenc van. De még mindig Gareth Pugh viszi nálam a pálmát.
Nemrég kerültek munkáid a Galamb utcai Catwalkba. Ezen kívül máshol is fellelhetőek lesznek a ruháid? Esetleg egy saját showroom valamikor? Hogyan lehet veled konzultálni, ha valaki érdeklődik a kollekciók iránt?
A Catwalkon kívül tőlem is meg lehet rendelni/venni a ruhákat, akár méretre szabva. A weboldalamon keresztül bárki fel tudja venni velem a kapcsolatot. Tervezem saját showroom létrehozását, de ez még sok dologtól függ. Ezen kívül egy New York-i concept store-ba és egy londoni showroomba is bekerülnek a ruhák.
Mik a publikus tervek a jövőre nézve?
Tervek? Hehe… azok mindig vannak. Most elkezdek dolgozni a következő kollekción. Az elsődleges célom az, hogy minél több üzletbe, városba eljussanak a ruháim.
Mojzes Dóra
Szúrós, szegecses kiegészítők - a meredekebb fajtából (pt.2)
Most csalok egy picit, mert Natalia Brilli szerepelt már a blogon, jó régen. Ő az az elvetemült, aki szinte mindent - még egy komplett dobfelszerelést is - képes bőrrel beburkolni. Ezeket már-már szobroknak is nevezhetnénk, de én mindig is a táskáit, ékszereit bírtam a leginkább. Sőt, az Absolut Vodka "Rock Edition"-jéért is ő a felelős.
Kedvencem a szegecses "külső válltömés", vagy nem is tudom, micsoda.
Rövid ajánló Natalia Brilli repertoárjából!
Natalia Brilli
Kedvencem a szegecses "külső válltömés", vagy nem is tudom, micsoda.
Rövid ajánló Natalia Brilli repertoárjából!
Natalia Brilli
Omega Time
Valójában baromi sok fashion editorialt választhattam volna, ami a geometriával (is) foglalkozik, de ami miatt mégis Zeduce "Omega Time" sorozatára esett a választásom, az inkább személyes: volt egyszer egy álmom, amiben teljesen idegen fények és megfoghatatlan hangulat uralkodott - az Omega Time pedig pontosan ezt adja vissza.
Lady Gaga viszont eszébe ne jusson senkinek, köszönöm.
Zeduce
Styling: Robby Tjia
Szúrós, szegecses kiegészítők - a meredekebb fajtából (pt. 1)
Szeretem a kiegészítőket. Nagyon. Néha túlzottan.
A '80-as évek new wave / dark wave / glam rock időszakából most újra visszatérő piramis szegecsek (illetve bármilyen szegecsek, vagy ezekre hasonlító elemek) lassan már mindenhol ott vannak, legyen szó akár cipőkről, táskákról, ékszerekről. Íme egy új kedvenc tervező!
A TEST Magazine "Into The Wild" című fotósorozata (melyet egyébként Mel Bles követett el) alapján találtam Henriette Lofstrom kiegészítőire, nem is olyan rég.
A jelenleg Londonban élő dizájner "Jurassic" névre hallgató kollekciója igencsak ellenszenves lehet sokak számára. Bizarr, fekete színű, rozsdamentes acélból készült kis piramisai a hüllők bőrének védelmi funkcióira fektetik a hangsúlyt, mint elsődleges inspiráció. Ennek pedig minden bizonnyal meglesz a hatása: a maszkok, nyakláncok gyönyörű, csillogó és alattomos formái senkit nem engednek majd a közeledbe.
/TEST Magazine editorial - Into The Wild by Mel Bles/
Henriette Lofstrom
(Teljes program a Divatblogok Éjszakáján itt!)
A '80-as évek new wave / dark wave / glam rock időszakából most újra visszatérő piramis szegecsek (illetve bármilyen szegecsek, vagy ezekre hasonlító elemek) lassan már mindenhol ott vannak, legyen szó akár cipőkről, táskákról, ékszerekről. Íme egy új kedvenc tervező!
A TEST Magazine "Into The Wild" című fotósorozata (melyet egyébként Mel Bles követett el) alapján találtam Henriette Lofstrom kiegészítőire, nem is olyan rég.
A jelenleg Londonban élő dizájner "Jurassic" névre hallgató kollekciója igencsak ellenszenves lehet sokak számára. Bizarr, fekete színű, rozsdamentes acélból készült kis piramisai a hüllők bőrének védelmi funkcióira fektetik a hangsúlyt, mint elsődleges inspiráció. Ennek pedig minden bizonnyal meglesz a hatása: a maszkok, nyakláncok gyönyörű, csillogó és alattomos formái senkit nem engednek majd a közeledbe.
Henriette Lofstrom
(Teljes program a Divatblogok Éjszakáján itt!)
Csillogás, pofonok - kérdezz-felelek Hársfalvi Olivérrel, a Lakkshop tulajdonosával
Valahogy egészen egyértelmű volt, hogy lesz egyszer itt interjú egy olyan valakivel, aki tapasztalt fétis-témában, ha már annyit írtam róla. Igyekeztem kicsit a kulisszák mögé tekinteni, Olivérrel közösen bemutatni egy olyan üzletet, mely bárki számára elérhető, aki egy kicsit is kacsintgat az extrémebb viseletek felé, nomeg a minőség is fontos szempont számára.
Poént nem akartunk lelőni, inkább csak ízelítőt adunk (na jó, valójában nem volt túl sok idő...) - ezeket a ruhákat, kiegészítőket érdemes élőben látni!
Mit kell tudni a Lakkshopról?
A Lakkshop alakulása nem volt villámcsapás szerű, inkább egy hosszú folyamat eredménye. Az egész úgy kezdődött, hogy 2001-ben szerettem volna venni az akkori barátnőmnek 1-2 dögös lakkcuccot. Ekkor kellett rájönnöm, hogy Magyarországon nem lehet kapni ilyen ruhákat. Aztán azt gondoltam ’…nem baj, majd varratok neki… ’. Ekkor kezdtem lakk méterárut keresni és igazan komolyan foglalkozni a dologgal. Hát ez sem indult rózsásan, hiszen ez a folyamat egészen 2007-ig tartott. Addig 1 teljes bőröndnyi anyagmintám gyűlt össze és szinte egyik sem érte el azt a minőséget, amit én szerettem volna. 2007-ben találtam meg azt az anyagot és beszállítót, akinek a termékeiből a mai napig készítjük a saját tervezésű ruháinkat. 2003-ban volt egy jónak mondható cég, akinek egész jó minőségű méteráruja volt. Ebben az időben kezdtem el ismerősöknek ruhákat tervezni és varratni. 2004 végen elkezdtem külföldi gyártókat keresni, akik jó minőségű és megfizethető terméket forgalmaznak. Ez nagyon nehéz volt, hiszen akkoriban nem volt jó híre Magyarországnak tőlünk kicsit nyugatabbra. Sok gyártó nem szívesen állt szóba magyarokkal, hiszen sokan lejáratták az országot ebben a témában.
Miután megtaláltam az első céget, akkor elkészítettem egy alapszintű weblapot és elindult a Lakkshop az Interneten is. A tervem az volt, hogy megnézem, mennyire fognak pörögni ezek a ruhák és majd később bővítem a kínálatot. Az érdeklődés nagy volt, így szinte 1-2 héten belül el kellett kezdenem a kínálat bővítését. Elsősorban ruhákat és csizmákat szerettem volna árulni és ezen a nyomvonalon indultam is el. Olyan ruhákat kerestem, amik hordhatóak, de mégis dögösek és nőiesek. Napi 10-15 órát ültem a net előtt és kerestem a beszállítókat. Mindezt úgy, hogy akkoriban nekem otthon nem volt netem, internet kávézókban ültem iskola után hajnalig. Az első év végére 5 beszállítom volt, mind olyan, aminek a minőségével én is meg voltam elégedve. 2006 elején elkészült a mai dizájn és már akkor is évente kétszer frissítettem az oldalt. Mostanra 16 beszállítóval dolgozom, közel 1500 féle ruha és 4500 féle cipő van a Lakkshop kínálatában. Sajnos nem tudom mindet feltenni az oldalra, hiszen kezelhetetlen lenne és egyedül nincs energiám nyomon követni a napi változásokat.
Igen jól hallod, egyedül csinálom az egészet!!
Kik a törzsvásárlók? Túlnyomórészt "szakmabeliek" és fetisiszták, vagy inkább csak divatőrültek?
A törzsvásárlóim nagyon széles skálán mozognak. A diákoktól a felsővezetőkig, vállalkozók, dominák, stb. Azt nem mondom, hogy mindenki fetisiszta, elég sokan jönnek olyanok is, akiknek tetszik a lakk és szívesen hordják az utcán. Főleg most, hogy a csapból is lakk folyik. Nagyon sok olyan vásárló keres fel, akinek nagyméretű lába van és nem talál magának megfelelő méretű női cipőt. Nálam, gondolván a férfi vásárlókra, majdnem minden női cipő 46,5-es méretben is kapható. Ezért azok a hölgyek is előszeretettel keresnek meg, kiknek 42-43-as lába van.
Hogyan találnak az üzletre?
A Lakkshop elsősorban internetes webshop, de fenntartok egy bemutatótermet is, a személyes átvételre és a méretegyeztetésre. Itt bejelentkezés alapján jöhetnek az érdeklődők, hiszen ebben a szakmában a diszkréció a legfontosabb.
A lakk és a latex reneszánszát éli a divatvilágban, s ennek hatására az olcsóbb, könnyebben elérhető helyeken is sorra jelennek meg a lakk hatású anyagok, kiegészítők, divat lett a fétis, a fétis-szerűség.
Hát ezt nagyon jól mondtad! Divat lett a vagányság és most ezt tekintik vagánynak a mai fiatalok. Az, hogy az olcsóbb helyeken is árulnak lakk „szerű” anyagból ruhadarabokat, csak örvendetes a számomra, így talán egyre többen megismerik ezeket az anyagokat. Habár, azt le kell szögeznem, hogy az, amit az általad említett olcsóbb helyeken kapsz, az minőségben messze elmarad az elvárható minimumtól. Egy példa erre: az egyik ismerősöm vett egy „lakk” leggings-et 4000 Ft-ért. Kétszer tudta felvenni, utána szétszakadt. Nekem van olyan lakk nadrágom, amit 2 éve hordok és már jó néhány fétis partit átbuliztam benne, de még szinte meg sem mattult.
Sokan nem tudják pontosan, milyenek is ezek az anyagok valójában, mi a különbség lakk és latex, illetve egyéb fényesebb anyagok között, hogyan kell tárolni, tisztítani, tévhitek keringenek. Tudnál egy kis útmutatót adni ezzel kapcsolatban?
A lakk az egy fényes polyuretán réteg egy általában sztreccs hordozóanyagon. A lakk alapból fényes és nem igényel semmilyen felületi kezelést viselés előtt.
A latex az latex. Az egy lágy gumi, amelyből ragasztással ruhákat és kiegészítőket készítenek. Ezzel csak az a baj, hogy sokak bőre nem bírja. Befülled és extrém esetben csalánkiütés és hőguta a vége. Én mindenkit óvatosságra intek - a kezdőknek, akik ezzel az anyaggal ismerkednek, mindig egy kisebb ruhadarabot ajánlok. Viselés előtt ezt le kell olajozni, hogy megkapja azt a fényes hatást, amit a képekről már mindenki jól ismer. Tisztításuk kézzel 30 fokos vízben ajánlott, különben hamar tönkremennek ezek az anyagok. Tárolni pedig szekrényben felakasztva kell.
A piacon kapható még lámé, liquid lámé és spandex. Ezeket látod általában 3-4000 Ft-os áron a boltokban.
Milyen pozíciót tölt be ma Magyarországon a Lakkshop? Stagnál az érdeklődés, vagy egyre nagyobb a kereslet és a kínálat?
A Lakkshop szinte a legnagyobb ilyen üzlet a régióban. Ekkora kínálattal legközelebb Németországban és Angliában találkozhatsz. Az érdeklődés nem stagnál, inkább azt kell mondanom, hogy az elmúlt 6 éves munka most kezd beérni. Folyamatosan bővül a vásárló közönség. Most van igazan lelkiismeret furdalásom, amikor egy-egy nap nem foglalkozom az oldallal. Sok embernek kell megfelelnem és sok terméket kell kezelnem.
Hol szerepeltél már a ruháiddal? Kik a támogatóid, kiket támogatsz?
A ruháim szerepeltek már divatbemutatón 2006-ban, a Millenáris Parkban. Támogattam az Art Macabre amatőr színházi társulatot sok éven keresztül. Tavaly egy éjszakai TV műsorban interjút adtam és bemutatták a ruháimat. Most egy feltörekvő tehetséges industrial zenekart, a Dharma-t támogatom ruhákkal, én készítem nekik az új weblapjukat és segítek a színpadi kép kialakításában. A Lakkshopot sajnos nem támogatja senki, csak a hűséges vásárlók.
Ezúton is szeretném megköszönni minden vásárlómnak a 6 éves bizalmat!
Mik a tervek a jövőre nézve?
A jövőre nézve sok tervem van még. Van még 1-2 olyan cég, akivel szívesen dolgoznék együtt és szeretnék kicsit több saját tervezésű ruhát készíteni. Főleg úgy, hogy most már van olyan alapanyagom, amihez a nevemet is szívesen adom.
De a többi legyen az én titkom és meglepetés a vásárlóknak!
A képekért köszönet a Lakkshopnak!
(Teljes program a Divatblogok Éjszakáján itt!)
Poént nem akartunk lelőni, inkább csak ízelítőt adunk (na jó, valójában nem volt túl sok idő...) - ezeket a ruhákat, kiegészítőket érdemes élőben látni!
Mit kell tudni a Lakkshopról?
A Lakkshop alakulása nem volt villámcsapás szerű, inkább egy hosszú folyamat eredménye. Az egész úgy kezdődött, hogy 2001-ben szerettem volna venni az akkori barátnőmnek 1-2 dögös lakkcuccot. Ekkor kellett rájönnöm, hogy Magyarországon nem lehet kapni ilyen ruhákat. Aztán azt gondoltam ’…nem baj, majd varratok neki… ’. Ekkor kezdtem lakk méterárut keresni és igazan komolyan foglalkozni a dologgal. Hát ez sem indult rózsásan, hiszen ez a folyamat egészen 2007-ig tartott. Addig 1 teljes bőröndnyi anyagmintám gyűlt össze és szinte egyik sem érte el azt a minőséget, amit én szerettem volna. 2007-ben találtam meg azt az anyagot és beszállítót, akinek a termékeiből a mai napig készítjük a saját tervezésű ruháinkat. 2003-ban volt egy jónak mondható cég, akinek egész jó minőségű méteráruja volt. Ebben az időben kezdtem el ismerősöknek ruhákat tervezni és varratni. 2004 végen elkezdtem külföldi gyártókat keresni, akik jó minőségű és megfizethető terméket forgalmaznak. Ez nagyon nehéz volt, hiszen akkoriban nem volt jó híre Magyarországnak tőlünk kicsit nyugatabbra. Sok gyártó nem szívesen állt szóba magyarokkal, hiszen sokan lejáratták az országot ebben a témában.
Miután megtaláltam az első céget, akkor elkészítettem egy alapszintű weblapot és elindult a Lakkshop az Interneten is. A tervem az volt, hogy megnézem, mennyire fognak pörögni ezek a ruhák és majd később bővítem a kínálatot. Az érdeklődés nagy volt, így szinte 1-2 héten belül el kellett kezdenem a kínálat bővítését. Elsősorban ruhákat és csizmákat szerettem volna árulni és ezen a nyomvonalon indultam is el. Olyan ruhákat kerestem, amik hordhatóak, de mégis dögösek és nőiesek. Napi 10-15 órát ültem a net előtt és kerestem a beszállítókat. Mindezt úgy, hogy akkoriban nekem otthon nem volt netem, internet kávézókban ültem iskola után hajnalig. Az első év végére 5 beszállítom volt, mind olyan, aminek a minőségével én is meg voltam elégedve. 2006 elején elkészült a mai dizájn és már akkor is évente kétszer frissítettem az oldalt. Mostanra 16 beszállítóval dolgozom, közel 1500 féle ruha és 4500 féle cipő van a Lakkshop kínálatában. Sajnos nem tudom mindet feltenni az oldalra, hiszen kezelhetetlen lenne és egyedül nincs energiám nyomon követni a napi változásokat.
Igen jól hallod, egyedül csinálom az egészet!!
Kik a törzsvásárlók? Túlnyomórészt "szakmabeliek" és fetisiszták, vagy inkább csak divatőrültek?
A törzsvásárlóim nagyon széles skálán mozognak. A diákoktól a felsővezetőkig, vállalkozók, dominák, stb. Azt nem mondom, hogy mindenki fetisiszta, elég sokan jönnek olyanok is, akiknek tetszik a lakk és szívesen hordják az utcán. Főleg most, hogy a csapból is lakk folyik. Nagyon sok olyan vásárló keres fel, akinek nagyméretű lába van és nem talál magának megfelelő méretű női cipőt. Nálam, gondolván a férfi vásárlókra, majdnem minden női cipő 46,5-es méretben is kapható. Ezért azok a hölgyek is előszeretettel keresnek meg, kiknek 42-43-as lába van.
Hogyan találnak az üzletre?
A Lakkshop elsősorban internetes webshop, de fenntartok egy bemutatótermet is, a személyes átvételre és a méretegyeztetésre. Itt bejelentkezés alapján jöhetnek az érdeklődők, hiszen ebben a szakmában a diszkréció a legfontosabb.
A lakk és a latex reneszánszát éli a divatvilágban, s ennek hatására az olcsóbb, könnyebben elérhető helyeken is sorra jelennek meg a lakk hatású anyagok, kiegészítők, divat lett a fétis, a fétis-szerűség.
Hát ezt nagyon jól mondtad! Divat lett a vagányság és most ezt tekintik vagánynak a mai fiatalok. Az, hogy az olcsóbb helyeken is árulnak lakk „szerű” anyagból ruhadarabokat, csak örvendetes a számomra, így talán egyre többen megismerik ezeket az anyagokat. Habár, azt le kell szögeznem, hogy az, amit az általad említett olcsóbb helyeken kapsz, az minőségben messze elmarad az elvárható minimumtól. Egy példa erre: az egyik ismerősöm vett egy „lakk” leggings-et 4000 Ft-ért. Kétszer tudta felvenni, utána szétszakadt. Nekem van olyan lakk nadrágom, amit 2 éve hordok és már jó néhány fétis partit átbuliztam benne, de még szinte meg sem mattult.
Sokan nem tudják pontosan, milyenek is ezek az anyagok valójában, mi a különbség lakk és latex, illetve egyéb fényesebb anyagok között, hogyan kell tárolni, tisztítani, tévhitek keringenek. Tudnál egy kis útmutatót adni ezzel kapcsolatban?
A lakk az egy fényes polyuretán réteg egy általában sztreccs hordozóanyagon. A lakk alapból fényes és nem igényel semmilyen felületi kezelést viselés előtt.
A latex az latex. Az egy lágy gumi, amelyből ragasztással ruhákat és kiegészítőket készítenek. Ezzel csak az a baj, hogy sokak bőre nem bírja. Befülled és extrém esetben csalánkiütés és hőguta a vége. Én mindenkit óvatosságra intek - a kezdőknek, akik ezzel az anyaggal ismerkednek, mindig egy kisebb ruhadarabot ajánlok. Viselés előtt ezt le kell olajozni, hogy megkapja azt a fényes hatást, amit a képekről már mindenki jól ismer. Tisztításuk kézzel 30 fokos vízben ajánlott, különben hamar tönkremennek ezek az anyagok. Tárolni pedig szekrényben felakasztva kell.
A piacon kapható még lámé, liquid lámé és spandex. Ezeket látod általában 3-4000 Ft-os áron a boltokban.
Milyen pozíciót tölt be ma Magyarországon a Lakkshop? Stagnál az érdeklődés, vagy egyre nagyobb a kereslet és a kínálat?
A Lakkshop szinte a legnagyobb ilyen üzlet a régióban. Ekkora kínálattal legközelebb Németországban és Angliában találkozhatsz. Az érdeklődés nem stagnál, inkább azt kell mondanom, hogy az elmúlt 6 éves munka most kezd beérni. Folyamatosan bővül a vásárló közönség. Most van igazan lelkiismeret furdalásom, amikor egy-egy nap nem foglalkozom az oldallal. Sok embernek kell megfelelnem és sok terméket kell kezelnem.
Hol szerepeltél már a ruháiddal? Kik a támogatóid, kiket támogatsz?
A ruháim szerepeltek már divatbemutatón 2006-ban, a Millenáris Parkban. Támogattam az Art Macabre amatőr színházi társulatot sok éven keresztül. Tavaly egy éjszakai TV műsorban interjút adtam és bemutatták a ruháimat. Most egy feltörekvő tehetséges industrial zenekart, a Dharma-t támogatom ruhákkal, én készítem nekik az új weblapjukat és segítek a színpadi kép kialakításában. A Lakkshopot sajnos nem támogatja senki, csak a hűséges vásárlók.
Ezúton is szeretném megköszönni minden vásárlómnak a 6 éves bizalmat!
Mik a tervek a jövőre nézve?
A jövőre nézve sok tervem van még. Van még 1-2 olyan cég, akivel szívesen dolgoznék együtt és szeretnék kicsit több saját tervezésű ruhát készíteni. Főleg úgy, hogy most már van olyan alapanyagom, amihez a nevemet is szívesen adom.
De a többi legyen az én titkom és meglepetés a vásárlóknak!
A képekért köszönet a Lakkshopnak!
(Teljes program a Divatblogok Éjszakáján itt!)
Adagio
Garri Bardin orosz animációs filmrendező közel tíz perces munkája az Adagio. A Maxim Gorkij történetén alapuló film 9 hónapon keresztül készült, s az origami technikával hajtogatott "szereplők" (emberi tulajdonságokkal felruházott papírmadarak) egy különös, sötét, az emberi félelem határain mozgó világban küzdenek a szerelem, a harag, és a bátorság terheivel.
Az intolerancia és az érdektelenség elleni küzdelem vajon eleve kudarcra van-e ítélve, vagy van még remény?
Bardin szerint Albinoni Adagiojához - melynek taktusai eleve súlyos tragédiát hordoznak magukban - nem lehetett volna más kivitelezést választani, mint az origami. A papír mindennapos használatra való anyag, részben az emberi sérülékenységet, részben pedig a könnyen kezelhetőséget, formálhatóságot reprezentálja.
Garri Bardin
Maxim Gorkij
(Teljes program a Divatblogok Éjszakáján itt!)
Az intolerancia és az érdektelenség elleni küzdelem vajon eleve kudarcra van-e ítélve, vagy van még remény?
Bardin szerint Albinoni Adagiojához - melynek taktusai eleve súlyos tragédiát hordoznak magukban - nem lehetett volna más kivitelezést választani, mint az origami. A papír mindennapos használatra való anyag, részben az emberi sérülékenységet, részben pedig a könnyen kezelhetőséget, formálhatóságot reprezentálja.
Garri Bardin
Maxim Gorkij
(Teljes program a Divatblogok Éjszakáján itt!)
Bevezető a Divatblogok Éjszakájához
Sohasem szerettem a lekerekített formákat.
Mind a formatervezésben, mind pedig a divatban - meg úgy általában a vizuális kultúrában - fontosabbnak tartottam a karakterességet és az erőteljességet, amivel a lágy, finomkodó vonalak nem tudtak versenyre kelni, vagy csak nagyon ritkán. Persze ez nem csupán a vonalakban, hanem az anyaghasználatban is fontos szempont.
Hegyes vállak, szúrós szegecsek, szigorú, kemény, ropogó anyagok, minimalista, szögletes tárgyak, épületek voltak eddig is többségben a blogon. Innen jött az ötlet, miszerint átfogóbban kellene a témával foglalkozni, picit összeszőni a szálakat: olyan tervezőket bemutatni, akik maguk is így vélekednek, illetve az általuk felhasznált formák eredetét felkutatni, s csak kisebb kitérőkkel megszakítva a menetet.
Geometria, '80-as évek, Bauhaus (kivételesen nem a zenekar), fétis, és a fekete szín - dióhéjban ezekkel a címszavakkal lehet jellemezni az elkövetkező öt óra történéseit.
/Fotó: Madame Peripetie, ruha: Mojzes Dóra/
További programok az eseménynaptárban!
2009. október 28., szerda
Divatblogok Éjszakája - holnap!
Csak egy kis emlékeztető, hogy holnap este Divatblogok Éjszakája itt is. Igyekszem ezt az 5 órát tartalmas és szórakoztató dolgokkal megtömni. Ez kb. azt jelenti, hogy óránként jelennek meg cikkek a blogon (de az is lehet, hogy picit sűrűbben), a teljes programom [itt] olvasható, a változás jogát viszont fenntartom!
A többi blog programja pedig továbbra is a jobb sarokban lévő banner alatt olvasható!
A többi blog programja pedig továbbra is a jobb sarokban lévő banner alatt olvasható!
2009. október 25., vasárnap
2009. október 23., péntek
Háború és divat
Az antwerpeni egyetem negyedéves hallgatója, Pierre-Antoine Vettorello érdekes vetületét mutatja be a fegyvereknek és háborúknak, konkrétan ruhakollekcióin keresztül. Sok kommentet nem igényel a dolog.
Képek via TrendLand
Fotók: Laetitia Bica
Képek via TrendLand
Fotók: Laetitia Bica
2009. október 20., kedd
2009. október 19., hétfő
A legmélyebb sötétség
Vannak dolgok, amelyektől az ember kényelmetlenül érzi magát. Pontosan ilyenek Juha Arvid Helminen fotói is, melyeken teljesen monokróm környezetbe és ruhákba burkolta arctalan szereplőit. Baljós képsorok követik egymást, valami rettenetes és nyomasztó eseményt sugallva. Tudjuk, hogy semmi szép és jó nem történhet: a személyüktől megfosztott, fekete alakok elhagyatottságról, ítéletről, halálról mesélnek. Szigorú, militáns hatások keverednek egy érzelemdúsabb, szürreális vonallal, amitől az ember leginkább fél, de mégis csodál.
Jó éjt.
Juha Arvid Helminen
Forrás: Coilhouse
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
