Kincs az elmegyógyintézet falán

Az azért mindenki számára egyértelmű, hogy zsenialitás és (a szó legszorosabb értelmében vett) őrület között egy nagyon vékonyka vonal szab csak határt. Bevallom, sokkal inkább érdekelnek az őrült elmék alkotásai, tök mindegy, milyen téren. A lent látható freskó talán a lehető legjobb példája annak, mi zajlik egy elmegyógyintézetben élő ember fejében, teljesen elzárva a külvilágtól.
Nos az azóta már eladott (és szállodának szánt, no comment) Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet egyik szobájának falán maga a Pokol látható, fura lényekkel, rabszolgasorsra és elviselhetetlen kínokra váró meztelen nőkkel és férfiakkal, ősgyíkokkal, s mindennel, mi szem-szájnak ingere.





Nem találok szavakat, komolyan. Arra meg főleg nem, hogy természetesen a freskó nem maradt meg, miért is maradt volna. De legalább tudjuk, hogy Hieronymus Bosch szelleme tovább él.


Még több részlet a RNR666 oldalon, tessék gyönyörködni, ámulni-bámulni, néha felnevetni.