2010. május 14., péntek
Lydia Hearst by Elias Wessel
Lehet, hogy csak a tavasz teszi ezt velem vagy egész egyszerűen meguntam a túlságosan trendivé vált szegecses-bőrös-lakkos-szaggatottharisnyás-füstöstekintetű editorialokat, mindenesetre Elias Wessel sorozata a színek és virágok ellenére is hozza azt a vadságot, ami általában megmozdít bennem valamit. Lehengerlő a frissessége, az eklektikus megjelenítés varázslatossá teszi az egészet - leginkább egy meséhez hasonlítanám, melyben a gyengédség mellett a gonoszság is ott lapul. Ott, valahol a virágok mögött, a hegyes karmok legvégén.
Elias Wessel
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése