A "Havet" szekrény a svéd Snickeriet csapatától gyönyörű, s habár az elképzelés szerint a kézi megmunkálással készült - és ezáltal teljesen egyedi - felület a víz apró hullámait hivatott szimbolizálni, engem inkább égett fára emlékeztet. A feketéből a felületeknek köszönhetően lehet a legizgalmasabb dolgokat kihozni, ez itt nagyon is sikerült.
Via Dezeen
2012. december 26., szerda
2012. december 23., vasárnap
Ez volt húsztizenkettő
Most már igazán itt az ideje egy évértékelő postnak, főleg, hogy már nem igazán lesz időm/kedvem/energiám ünnepek alatt/között blogot szerkeszteni (eddig se volt mostanában), a bejglizabálás és félévi beadandók megírása elvesz majd pár órácskát az életemből, fontos dolgok ezek.
Az utóbbi idők egyik legszarabb éve volt az idei, rengeteg stresszel, emberekben, barátokban való csalódással, sok munkával, félresikerült projekttel, tüdőgyulladással, és még nyaralni sem voltam sehol - örülök, hogy hamarosan vége. Na de azért volt sok jó dolog is, például:
- felvettek a MOMÉ-ra szakirányú továbbképzésre
- kétszer is voltam Londonban, egyszer januárban a London Art Fair miatt (kis beszámoló), egyszer pedig októberben, akkor a Frieze Londont néztem meg (többek között), mely az eddigi legjobb kortársművészeti vásár volt, amit láttam
- két helyen is kaptam gyakornoki munkát, egy magángalériában és az ország egyik legfontosabb művészeti intézményénél (ahol mostanában olyan sok galiba van, igen)
Csak röviden:
Év filmje: Nincs. Két filmet vártam idén: a Prometheus rettenetes lett, a Dark Knight Rises király, de egyszeri szórakozásra épp elegendő. Asszem mást nagyon nem is néztem.
Év albuma: Raime: Quarter Turns Over A Living Line. Pont.
Év bulija: Egyértelműen a Blackest Ever Black Label Night Londonban, melyet Bolla Szilvivel nyomorogtunk végig egy rettenetes koncerthelyszínen, de minden más kárpótolt minket. Meg a Martial Canterel a Toldiban. Végigsöpört a nosztalgiahullám.
Év koncertje: Dead Can Dance az Arénában. Ehhez sok mindent nem lehet hozzáfűzni, még ha nem is volt hibátlan az élmény. Bár, most hogy belegondolok, a Death In June novemberi fellépésének is itt a helye.
Év kiállítása: Société Réaliste: Empire, State, Building (Ludwig Múzeum)
Év kihagyása: dOCUMENTA (13), Unsound Festival
Év divateseménye: passz, komolyan.
Na, ennyi. Köszönöm mindenkinek, aki mellettem volt a sok rosszban, néha megkérdezte, mi van velem, nekik köszönhetek sok mindent. Jövőre remélhetőleg kicsit felrázom a blogot, nem lesz ennyi lustulás.
Boldog karácsonyt!
Az utóbbi idők egyik legszarabb éve volt az idei, rengeteg stresszel, emberekben, barátokban való csalódással, sok munkával, félresikerült projekttel, tüdőgyulladással, és még nyaralni sem voltam sehol - örülök, hogy hamarosan vége. Na de azért volt sok jó dolog is, például:
- felvettek a MOMÉ-ra szakirányú továbbképzésre
- kétszer is voltam Londonban, egyszer januárban a London Art Fair miatt (kis beszámoló), egyszer pedig októberben, akkor a Frieze Londont néztem meg (többek között), mely az eddigi legjobb kortársművészeti vásár volt, amit láttam
- két helyen is kaptam gyakornoki munkát, egy magángalériában és az ország egyik legfontosabb művészeti intézményénél (ahol mostanában olyan sok galiba van, igen)
Csak röviden:
Év filmje: Nincs. Két filmet vártam idén: a Prometheus rettenetes lett, a Dark Knight Rises király, de egyszeri szórakozásra épp elegendő. Asszem mást nagyon nem is néztem.
Év albuma: Raime: Quarter Turns Over A Living Line. Pont.
Év bulija: Egyértelműen a Blackest Ever Black Label Night Londonban, melyet Bolla Szilvivel nyomorogtunk végig egy rettenetes koncerthelyszínen, de minden más kárpótolt minket. Meg a Martial Canterel a Toldiban. Végigsöpört a nosztalgiahullám.
Év koncertje: Dead Can Dance az Arénában. Ehhez sok mindent nem lehet hozzáfűzni, még ha nem is volt hibátlan az élmény. Bár, most hogy belegondolok, a Death In June novemberi fellépésének is itt a helye.
Év kiállítása: Société Réaliste: Empire, State, Building (Ludwig Múzeum)
Év kihagyása: dOCUMENTA (13), Unsound Festival
Év divateseménye: passz, komolyan.
Na, ennyi. Köszönöm mindenkinek, aki mellettem volt a sok rosszban, néha megkérdezte, mi van velem, nekik köszönhetek sok mindent. Jövőre remélhetőleg kicsit felrázom a blogot, nem lesz ennyi lustulás.
Labels:
special
2012. december 4., kedd
Eniko Toth Kern s/s '13
Tóth-Kern Enikő tavaszi/nyári mini cipőkollekciója. Szeretjük, felülről a másodikat különösen. Fotók: hivatalos FB-oldal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)