Az utóbbi idők egyik legszarabb éve volt az idei, rengeteg stresszel, emberekben, barátokban való csalódással, sok munkával, félresikerült projekttel, tüdőgyulladással, és még nyaralni sem voltam sehol - örülök, hogy hamarosan vége. Na de azért volt sok jó dolog is, például:
- felvettek a MOMÉ-ra szakirányú továbbképzésre
- kétszer is voltam Londonban, egyszer januárban a London Art Fair miatt (kis beszámoló), egyszer pedig októberben, akkor a Frieze Londont néztem meg (többek között), mely az eddigi legjobb kortársművészeti vásár volt, amit láttam
- két helyen is kaptam gyakornoki munkát, egy magángalériában és az ország egyik legfontosabb művészeti intézményénél (ahol mostanában olyan sok galiba van, igen)
Csak röviden:
Év filmje: Nincs. Két filmet vártam idén: a Prometheus rettenetes lett, a Dark Knight Rises király, de egyszeri szórakozásra épp elegendő. Asszem mást nagyon nem is néztem.
Év albuma: Raime: Quarter Turns Over A Living Line. Pont.
Év bulija: Egyértelműen a Blackest Ever Black Label Night Londonban, melyet Bolla Szilvivel nyomorogtunk végig egy rettenetes koncerthelyszínen, de minden más kárpótolt minket. Meg a Martial Canterel a Toldiban. Végigsöpört a nosztalgiahullám.
Év koncertje: Dead Can Dance az Arénában. Ehhez sok mindent nem lehet hozzáfűzni, még ha nem is volt hibátlan az élmény. Bár, most hogy belegondolok, a Death In June novemberi fellépésének is itt a helye.
Év kiállítása: Société Réaliste: Empire, State, Building (Ludwig Múzeum)
Év kihagyása: dOCUMENTA (13), Unsound Festival
Év divateseménye: passz, komolyan.
Na, ennyi. Köszönöm mindenkinek, aki mellettem volt a sok rosszban, néha megkérdezte, mi van velem, nekik köszönhetek sok mindent. Jövőre remélhetőleg kicsit felrázom a blogot, nem lesz ennyi lustulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése