Majdnem megszívtam, mert persze nem emlékeztem már a belépési jelszavamra -
shame on me, de hát márciusban írtam utoljára -, aztán csak sikerült. Úgyhogy most újra itt. Továbbra sincs kedvem nagyon vidámkodni, ellenben a szép dolgokat még mindig szeretem, a New York-i
Metropolitan Museum Of Art pedig pont ma jelentette be őszi nagy kiállítását.
Női gyászruhákról.
|
Selyem és csipke ruha 1861-ből |
A
Death Becomes Her: A Century of Mourning Attire című tárlat a XIX. és XX. század eleji divatra fókuszál, nagyrészt a Met saját gyűjteményéből. Ezeknek a ruháknak pedig leginkább a kortárs divatra tett hatása érdekes - újra és újra találkozunk olyan darabokkal a kifutókon, amik tökéletesen passzolnak ehhez a vonalhoz. A ruhákhoz pedig természetesen történelmi áttekintés is jár: hogy miért viseltek az özvegyek feketét férjük halála után kettő, gyermekeik halála után egy évig, testvérek, rokonok gyászolása során hónapokig, hetekig. Hogy a magas halálozási számok miatt felnőttként gyakorlatilag csak feketét hordtak a nők.
A kiállítás kurátora, Harold Kuda a Met honlapján olvasható
közleményben fejti ki a részleteket, amik nyilván személyesen sokkal izgalmasabbak. Október 21-től.
|
Gyászruha 1902-04 körülről, részlet
|
|
James Chalon - Pére Lachaise temető, színes metszet, 1822 (részlet)
|
Via
The Gothamist