"Mindig nőket, gazdag nőket. A felső tízezret fotózom, mert ezt a világot ismerem. Mikor megkérdezik tőlem, hogy az érem másik oldalát miért nem mutatom be, válaszom az, hogy a másik oldalt nem ismerem, és vannak a másik oldalra specializálódott fotósok, akik azt csodálatosan be is mutatják."
/Helmut Newton/
Az idő múlásával érzem egyre inkább azt, mekkora mázlim volt, hogy 2002-ben el tudtam csípni
Helmut Newton (1920-2004) "Sex And Landscapes" című kiállítását, még a régi
Ludwig Múzeumban, fönt a Várban.
Körülbelül akkoriban ismerkedtem meg tüzetesebben a munkáival. Divatfotós, a legjobbak közül. Több évtizedes munkái a mai napig aktuálisak, semmit nem veszítettek erejükből. És nem is fognak.
Helmut Newton 1920-ban született Berlinben, 80 éves koráig aktívan dolgozott a világ szinte összes jelentős divatnagyvárosában. Egészen fiatal korától kezdve foglalkozott a fotóval, technikai tudását a legmagasabb szintre emelte. Hamar a felső tízezer fotósa lett, olyan magazinoknak dolgozott, mint pl. a
Vogue, a
Stern, az
Elle, és persze a
Playboy. De nem egyszer fordult elő, hogy kezdő magazinoknak, ahol nem tudták volna megfizetni, ingyen vállalta a fotózást.
Newton nagyon jól mozgott abban a közegben, melynek társadalmi viszonyait olyan zseniálisan meg tudta ragadni. Apró gesztusokból, mozdulatokból, vagy csupán egy helyszínből képes volt a legjobbat kihozni. A leghíresebbekről készített portrékat, nőalakjai szimbólumokká, idolokká váltak. Egész életművében talán a divatfotók és az aktok kapják a legtöbb figyelmet, nem véletlenül. A nőalakokra visszatérve: Newton irtózik a szentimentalizmustól. Hiába teszi ezeket az elérhetetlennek tűnő próbababákat néha megalázó, közönségesnek tűnő, provokatív szituációkba, ízig-vérig megmaradnak olyannak, amilyenek: függetlenek, erősek, magabiztosak, NŐ-k, és valójában rettenetesen ridegek. Persze a feministák nagy kedvence lett (ráadásul magát is annak tartotta).
Szerintem nincs is olyan nő, aki titkon ne akart volna valaha is a kamerája elé állni. És valószínűleg többen gondolták azt, hogy igazán nővé csak Helmut Newton teheti őket. Szerintem rosszul, bár ebben lehet valami. Valljuk be, azért értett hozzá.
Ja, és még valami. Nem én lennék, ha meg sem említeném a tűsarok fontosságát:
Newtonnál a tűsarkú cipő öltöztet, aktjain gyakran csak egy mutatós (és persze drága) modell látható. De ha már itt tartunk, kedvenc fotósom feleségével
saját magát is lefotóztatta tűsarkúban. Nos, igen.
Nagyon nehéz volt, szinte képtelenség képeket kiválasztani, nem is a legjobbakat tettem ide. Meg hát mindenki döntse el maga, mennyire képes befogadni és átélni ezeket a témákat, élethelyzeteket és amúgy zseniális fotóművészeti alkotásokat.
Galéria, de szerintem mindenki jobban jár, ha maga néz utána a fotóknak.
