Phoebe English
Interjú: Dazed Digital
2011. december 30., péntek
2011. december 29., csütörtök
2011
Nos, ilyenkor kábé alap egy évértékelő bejegyzés. A bloggal kapcsolatban pontos statisztikai elemzésbe nem kezdek, de szeretnék kiragadni pár kedvencet, pár jó élményt, melyet ebben az évben láttam/hallottam/átéltem.
Ha buli, akkor Sandwell District az A38-on és Jeff Mills Balaton Soundon. Ha koncert, akkor Deftones a Szigeten (leginkább a fantasztikus nosztalgia miatt), The Sisters Of Mercy ismét csak a Hajón (mert ugye őket látni kell, mielőtt az ember meghal, hiába volt picit csalódás), de az év koncertje egyértelműen a Swans Trafós jelenése volt, melyet azt hiszem életem végéig emlegetni fogok és könnybe lábad a szemem, ha csak rá gondolok.
Az év felfedezése volt a Raime és általuk a Blackest Ever Black kiadó/blog, akiknek hála olyan kincsekre bukkantam, mint a Vatican Shadow "Kneel Before Religious Icons" albuma (mely nálam az abszolút első helyezett idén, annak ellenére, hogy nagyon jól tudom, több, ennél sokkal jobb dolog is kiadásra került), vagy a mindig szomorú, a bevált utakon haladó, de mégis friss és csodaszép Tropic Of Cancer. Továbbá imádom a Soft Moon debütáló anyagát (ami valójában tavalyi), a Burzum Fallenjét, és a már említett Sandwell District azonos című (vagy épp cím nélküli) anyagát.
2011 hazai kiállítása Ed Templetoné volt az Ernst Múzeumban, szégyellje magát mindenki, aki kihagyta, az év képzőművészeti megmozdulása pedig egyértelműen az 54. Velencei Biennálé, melyről ugyan vegyes érzelmekkel távoztam, de a velencei kiruccanás mindig hatalmas energiákat szabadít fel az emberben (meg hát ez volt a nyaralásom is).
Év filmjét nem tudok mondani, nagyon lusta voltam ebből a szempontból, idén inkább csak régi kedvenceket néztem újra. (UPDATE: ma, azaz pénteken megnéztem végre a Drive-ot, moziban, mert úgy gondoltam, hogy ez tipikusan mozis film, és így is lett. Szóval akkor legyen ez az év filmje.)
Divatesemények közül az egy hónapja megrendezett Fashion Video Festival kerülhet szóba, mely ismét rengeteg hazai kreatív embert mozgatott meg és felkavarta azt a bizonyos állóvizet, kell az ilyen, ráadásul átadtunk egy Blogger Díjat is.
Nem volt idén kedvenc új divattervezőm, sem itthon, sem máshol. Nincs kedvenc editorialom, lookbookom, modellem, fotóm, blogbejegyzésem.
2011 legnagyobb csalódásai: nem ültem idén repülőn, hogy kiderült, még 160 centi sem vagyok, hogy az emberek még mindig nem tudnak bekussolni egy zongorás koncerten (se), hogy idén sem jutottam ki Berlinbe (New Yorkot most hagyjuk), nem láttam élőben Plastikmant és a Kyusst, hogy egy veszprémi utazás alkalmával ottfelejtettem a kedvenc hajcsatom, meg... na jó, a többit inkább nem sorolom.
Viszont az év legjobb pillanatai közé tartozik, amikor 40 fokban szépiacsontokat rugdostam Igor Sztravinszkij sírja mellett a velencei San Michele temetőben, amikor lestoppoltunk és belógtunk Balaton Soundra és fillérekből megúsztuk az egészet (hogy rohadjunkmeg), amikor átvehettem az újdonsült műtermem kulcsát, amikor kb. 1 éves hezitálás után eldöntöttem, hogy milyen telefont veszek, amikor már biztosan kijelenthettem, hogy nem festem többet a hajam, amikor gyerekkori barátnőm esküvőjén, RÓZSASZÍNBEN koszorúslány voltam, amikor a vicces időjárás ellenére lementünk Kenesére a 8. Alkotótáborba, amikor nyáron szinte minden szombat délutánt a Hajó teraszán töltöttünk koktélok társaságában, amikor halottak napján a temetőben megmentettem egy sünit a biztos fulladástól (és a fejére szorult mécsestartótól), amikor végre megvettem a Bauhaus Gotham lemezét, amikor páran lementünk Gárdonyba strandolni augusztusban és képes voltam meztelenül fürödni fényes nappal, és amikor megkaptam életem első normális fizetését.
És idén csak egyszer raboltak ki/hagytam el a pénzem, irataim.
Persze ezeken kívül volt még sok más jó (és rossz) dolog idén, de az az igazság, hogy az év több mint a felére nem is emlékszem, annyira semmilyen volt (meg hát... értitek). De jobb is így.
2012 egy londoni utazással indul, én meg megfogadtam, hogy vagy így vagy úgy, de megpróbálok magabiztosabb, kreatívabb és úgy egész egyszerűen boldog(abb) lenni.
Ez itt pedig az év mixtape-je (via No Conclusion), hallgassátok szeretettel.
Boldog új évet mindenkinek!
Ha buli, akkor Sandwell District az A38-on és Jeff Mills Balaton Soundon. Ha koncert, akkor Deftones a Szigeten (leginkább a fantasztikus nosztalgia miatt), The Sisters Of Mercy ismét csak a Hajón (mert ugye őket látni kell, mielőtt az ember meghal, hiába volt picit csalódás), de az év koncertje egyértelműen a Swans Trafós jelenése volt, melyet azt hiszem életem végéig emlegetni fogok és könnybe lábad a szemem, ha csak rá gondolok.
Az év felfedezése volt a Raime és általuk a Blackest Ever Black kiadó/blog, akiknek hála olyan kincsekre bukkantam, mint a Vatican Shadow "Kneel Before Religious Icons" albuma (mely nálam az abszolút első helyezett idén, annak ellenére, hogy nagyon jól tudom, több, ennél sokkal jobb dolog is kiadásra került), vagy a mindig szomorú, a bevált utakon haladó, de mégis friss és csodaszép Tropic Of Cancer. Továbbá imádom a Soft Moon debütáló anyagát (ami valójában tavalyi), a Burzum Fallenjét, és a már említett Sandwell District azonos című (vagy épp cím nélküli) anyagát.
2011 hazai kiállítása Ed Templetoné volt az Ernst Múzeumban, szégyellje magát mindenki, aki kihagyta, az év képzőművészeti megmozdulása pedig egyértelműen az 54. Velencei Biennálé, melyről ugyan vegyes érzelmekkel távoztam, de a velencei kiruccanás mindig hatalmas energiákat szabadít fel az emberben (meg hát ez volt a nyaralásom is).
Év filmjét nem tudok mondani, nagyon lusta voltam ebből a szempontból, idén inkább csak régi kedvenceket néztem újra. (UPDATE: ma, azaz pénteken megnéztem végre a Drive-ot, moziban, mert úgy gondoltam, hogy ez tipikusan mozis film, és így is lett. Szóval akkor legyen ez az év filmje.)
Divatesemények közül az egy hónapja megrendezett Fashion Video Festival kerülhet szóba, mely ismét rengeteg hazai kreatív embert mozgatott meg és felkavarta azt a bizonyos állóvizet, kell az ilyen, ráadásul átadtunk egy Blogger Díjat is.
Nem volt idén kedvenc új divattervezőm, sem itthon, sem máshol. Nincs kedvenc editorialom, lookbookom, modellem, fotóm, blogbejegyzésem.
2011 legnagyobb csalódásai: nem ültem idén repülőn, hogy kiderült, még 160 centi sem vagyok, hogy az emberek még mindig nem tudnak bekussolni egy zongorás koncerten (se), hogy idén sem jutottam ki Berlinbe (New Yorkot most hagyjuk), nem láttam élőben Plastikmant és a Kyusst, hogy egy veszprémi utazás alkalmával ottfelejtettem a kedvenc hajcsatom, meg... na jó, a többit inkább nem sorolom.
Viszont az év legjobb pillanatai közé tartozik, amikor 40 fokban szépiacsontokat rugdostam Igor Sztravinszkij sírja mellett a velencei San Michele temetőben, amikor lestoppoltunk és belógtunk Balaton Soundra és fillérekből megúsztuk az egészet (hogy rohadjunkmeg), amikor átvehettem az újdonsült műtermem kulcsát, amikor kb. 1 éves hezitálás után eldöntöttem, hogy milyen telefont veszek, amikor már biztosan kijelenthettem, hogy nem festem többet a hajam, amikor gyerekkori barátnőm esküvőjén, RÓZSASZÍNBEN koszorúslány voltam, amikor a vicces időjárás ellenére lementünk Kenesére a 8. Alkotótáborba, amikor nyáron szinte minden szombat délutánt a Hajó teraszán töltöttünk koktélok társaságában, amikor halottak napján a temetőben megmentettem egy sünit a biztos fulladástól (és a fejére szorult mécsestartótól), amikor végre megvettem a Bauhaus Gotham lemezét, amikor páran lementünk Gárdonyba strandolni augusztusban és képes voltam meztelenül fürödni fényes nappal, és amikor megkaptam életem első normális fizetését.
És idén csak egyszer raboltak ki/hagytam el a pénzem, irataim.
Persze ezeken kívül volt még sok más jó (és rossz) dolog idén, de az az igazság, hogy az év több mint a felére nem is emlékszem, annyira semmilyen volt (meg hát... értitek). De jobb is így.
2012 egy londoni utazással indul, én meg megfogadtam, hogy vagy így vagy úgy, de megpróbálok magabiztosabb, kreatívabb és úgy egész egyszerűen boldog(abb) lenni.
Boldog új évet mindenkinek!
2011. december 17., szombat
Gregor Gaida
Tényleg nem vagyok normális, hogy most érek haza és pár pohár bor után is képes vagyok frissíteni, de ez annak ellenére, hogy stílusilag kicsit távol áll tőlem, nagyon király.
Gregor Gaida fa szobrairól több képet találtok a Yatzeren!
Gregor Gaida fa szobrairól több képet találtok a Yatzeren!
2011. december 14., szerda
Ha nincs ötlet karácsonyra... Pt. II.
Eleged van? Legszívesebben szétvernéd valakinek a fejét? Nyomaszt a karácsonyi giccstenger? Levezetnéd a feszültséget? Akkor kloffolj húst! Ezzel:
Nekem beindult tőle a fantáziám, mennyi minden jóra lehetne használni, és még nem is drága, 13 dollár. Itt meg is rendelhetitek anyunak/apunak, akár.
Ez valami egészen más, de a húskloffolóval garantáltan sikeres garnitúra! Tök egyszerűen, otthon is elkészíthető fonott karkötő, én ezt most az Urban Outfitterstől ajánlom.
Barátnőtöknek adjatok kabócát karácsonyra, irtó édes ez az aranyozott pár! Ráadásul most kedvezménnyel vásárolható meg a ModCloth oldalról.
Nekem beindult tőle a fantáziám, mennyi minden jóra lehetne használni, és még nem is drága, 13 dollár. Itt meg is rendelhetitek anyunak/apunak, akár.
Ez valami egészen más, de a húskloffolóval garantáltan sikeres garnitúra! Tök egyszerűen, otthon is elkészíthető fonott karkötő, én ezt most az Urban Outfitterstől ajánlom.
Barátnőtöknek adjatok kabócát karácsonyra, irtó édes ez az aranyozott pár! Ráadásul most kedvezménnyel vásárolható meg a ModCloth oldalról.
2011. december 6., kedd
Ha nincs ötlet karácsonyra... Pt. I.
Kivételesen nem magamnak gyűjtöttem össze pár ajándékötletet, hanem nektek. Igyekeztem figyelembe venni az anyagi részét a dolognak (értsd: nem túl drágák), illetve azt is, hogy még ha mindennapi használatra szánt dolgokról is van szó, legyenek picit különlegesek. Remélhetőleg mindenki talál magának valami érdekességet, lesz még ilyen a napokban!
Szép és elegáns, ráadásul környezetbarát (mikre oda nem figyelek...)! Ez a brooklyni NICO uniszex pénztárcája, mely papírpénz és bankkártyák, igazolványok tárolására alkalmas. Vízálló Tyvek papírból készült, mely strapabíró, ráadásul kézzel festett. Mindössze 20 dollár.
NICO
Maude & Tilda vicces szatyrai valójában könnyen, bárki által elkészíthetőek, de ötletnek nem rossz, én már egy ideje szemezek velük, ráadásul most 10% kedvezménnyel, 35 dollárért lehet tőlük vásárolni, már ha eredetit szeretnétek.
MAUDE & TILDA
Bevallom, törekszem arra, hogy maradandó, személyes ajándékokat készítsek / vásároljak, mely lehet egy apró hülyeség is, vagy akár valami, ami hasznos. A szappanokat, gyertyákat kerülni szoktam, elfogynak, elmúlnak, de ha valaki mégis valami ilyesmit szeretne ajándékozni, annak íme az Etsys barangolásaim során fellelt fekete, szív alakú, aloe verás szappan, mely 3,75 dollár:
@Etsy
NICO
Maude & Tilda vicces szatyrai valójában könnyen, bárki által elkészíthetőek, de ötletnek nem rossz, én már egy ideje szemezek velük, ráadásul most 10% kedvezménnyel, 35 dollárért lehet tőlük vásárolni, már ha eredetit szeretnétek.
MAUDE & TILDA
Bevallom, törekszem arra, hogy maradandó, személyes ajándékokat készítsek / vásároljak, mely lehet egy apró hülyeség is, vagy akár valami, ami hasznos. A szappanokat, gyertyákat kerülni szoktam, elfogynak, elmúlnak, de ha valaki mégis valami ilyesmit szeretne ajándékozni, annak íme az Etsys barangolásaim során fellelt fekete, szív alakú, aloe verás szappan, mely 3,75 dollár:
@Etsy
2011. november 30., szerda
2011. november 29., kedd
Ezt is megértük: bringa, ami nagyon kell.
Na ez az, amiről életemben nem gondoltam volna, hogy be fog következni. Vágytárgyaim közé beférkőzött A Bicikli. 14 éve nem ültem bringán, de erre gondolkodás nélkül felpattannék. Az árát meg sem merem tippelni.
Detroit Bycicle Company. Ezek szerint Detroitban nem csak a techno fasza.
Detroit Bycicle Company. Ezek szerint Detroitban nem csak a techno fasza.
2011. november 28., hétfő
Fashion Video Festival 2011 - szubjektív beszámoló
Eléggé elhamarkodottan tettem egy ígéretet arra, hogy folyamatosan jönnek a beszámolók a Fashion Video Festival programjairól, ez azonban egyrészt betegség, másrészt időhiány miatt sajnos elmaradt.
Na de ennyit a szabadkozásról, íme egy rövid összefoglaló a látottakról és tapasztaltakról!
Ahogy ezt már sokan, és egyre többen tudják, a Fashion Video Festival idén már másodszorra került megrendezésre. Maga a rendezvény egyre komolyabbnak tűnik, több nappal, kerekasztal-beszélgetésekkel, színesebb programokkal, újabb gyerekbetegségekkel, de a tavalyihoz képest jóval erősebb felhozatallal - annak ellenére, hogy többen a nevezők közül még mintha nem értenék annyira a "fashion video" fogalmát, szerencsére nagyrészt bátor, kreatív, profi módon összeállított kisfilmeket tekinthettünk meg. Az már bizonyított, hogy hazai szakmai körökben elismerést szerzett magának a fesztivál stábja, és hogy ez a siker nemzetközi lesz-e, azt csak remélni tudjuk, leginkább azért, mert ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy tele vagyunk fiatal, profi, vagy nem annyira profi tehetségekkel.
A hétfő esti megnyitó után két napot kihagytam, egészen pontosan a pályázott videók hivatalos vetítését a már korábban említett okok miatt nem tudtam megnézni, így itthon, ágyban, párnák közt álltam neki a filmek zsűrizésének - a VividFluxury (is) megkapta idén azt a megtisztelő lehetőséget, hogy részt vegyen a Blogger Díj megszavazásában.
Először azt gondoltam, hogy baromi egyszerű dolgom lesz, aztán persze hamar beigazolódott ennek a totális ellenkezője, ahogy szűkült a kör és a jobbak, legjobbak közül kellett rangsorolni. Mégis, a látott videókról összességében az a benyomásom, hogy bizony igaz a mondás, miszerint a kevesebb néha több - jót tesz a letisztultság, az "egyszerű szépség", stílus és mindezek mellé a határozott koncepció. Több film szinte meghalt attól, hogy túl hosszúra sikeredett - érdemes lehet megmaradni a maximum 2-3 perces formátumnál, hiszen egy divatvideó elsősorban ruhák bemutatására törekszik, a ruhák (és egyéb kiegészítők) segítségével épít egy történetet, hangulatot, s ezt minél látványosabb, lényegretörőbb és frappánsabb módon kell(ene) bemutatni - a legtöbb esetben maga a ruha a legjelentősebb látványelem. Mindezt úgy, hogy a retinánkba égjen, arcon csapjon, teljesen mindegy, hogy brutalitása és agressziója, vagy leheletfinomsága és kecsessége miatt. 2-3 perc, nem több.
Természetesen az ízlésem is beleszólt a dolgokba - igen, én nagyon szeretem azt a bizonyos, sokaknak inkább már unalmas melankóliát, ami több munkából is áradt -, az általam leginkább kedvelt darabok szinte kivétel nélkül inkább érzelmeket, hangulatokat közvetítettek sötétebb színekkel. Mert volt itt márka kollekcióra kiélezett videó, profi modellel és minimális, ám annál szuggesztívebb eszközökkel hódító, valamint a némafilmek báját remekül újjáélesztő film is.
A zenék kiválasztása az én szememben mindig egy fontos pont, divatbemutatókon is, ahol a dolog legtöbbször rosszul sül el; egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan bemutatót láttam eddig, ahol az éppen bemutatásra kerülő kollekcióhoz illő zene hangzott el. Ebben az esetben is többször ezt tapasztaltam, ez kulcsfontosságú dolog, némi bátorság is kell hozzá - a többnyire lassan hömpölygő, csendben csilingelő zenék miatt egy idő után kezdett picit unalmassá és egysíkúvá válni a dolog. Nyugi, senkitől nem várom el, hogy black metált használjon a videójában (bár ki tudja, egyszer valaki igazán kipróbálhatná, max. senki nem áll vele szóba utána... ja de, én), de gyakorlatilag alig volt olyan zenei megoldás, amire felkaptam volna a fejem.
Van pár videó, mely valami miatt emlékezetesebb maradt, ezekről szeretnék írni most pár szót (klikk a linkekre, már ha van):
Tőlem viszonylag (mit viszonylag, nagyon) távol áll az a világ, mely Ív & Candie "Little Days" című munkájának az alapja, viszont pontosan ezzel a kellően és egészségesen giccsbe burkolt videóval az egyik legszórakoztatóbb pályamunka készült el. Talán ők voltak az egyetlenek, akik mertek humort és felhőtlenséget belecsempészni a felhozatalba, nyoma sem volt depressziónak, és még nekem is tetszett, szóval óriási pluszpont és elismerés jár nekik ezért.
Gyarmati Dezső "Tense" videója volt az, ami szerintem az egyik legösszetettebb munka lett. Az egyszerű eszközökkel, sallangmentesen bemutatott modell és ruhák uralják az egészet, az ugrálós lassított felvételeknek köszönhetően óhatatlanul az anyagok esésére, mozgására, változására került hangsúly. Igazából semmi extra nincs benne, szépsége a már említett mozdulatokban rejlik, és nekem mindig is szimpatikus, ha valaki minimális eszközökkel tud látványos, minőségi munkát készíteni . A végleges változatot már nem találtam meg, a kész videó "vázát" viszont igen, itt meg is lehet nézni, bár az élmény így nem igazán teljes!
Marinka Zsuzsanna Alexandrovna és Szabó "Veszéjes" Áron közös kisfilmje, mely Király Tamás színházba illő ruháit mutatja be, a némafilmek tökéletes másával és stílusával nyert második helyezést. Imádtam hozzá a Pixies Where Is My Mind-jának zongora verzióját, és tény, hogy a videó teljes mértékben kilógott a mezőnyből szépen fotózott képsoraival, hangulatával, egy dolog biztos: hogy nem fashion video. Hogy ez ebben az esetben baj-e vagy sem, mindenki maga döntse el, mindenesetre a szakmai zsűri megszavazta nekik a bizalmat - és azt a bizonyos 2. díjat. (A videó linkje lejjebb található!)
Tombor Zoltán és Vigh Dávid a megtestesült törékenységet sűrítette 3 percbe, csordultig tele szépséggel, a sérülékenység és elmúlás biztosságával. A cím szójáték ("Poor Celine", azaz porcelán) - a tollas ruhába bújtatott, zuhanó nőalak - Celine - csillámló háttér előtt törik ezernyi darabra, és az elkerülhetetlen vég tudata sem tántorít el minket attól, hogy ne szomorúsággal és sajnálattal, hanem csodálattal nézzük végig ezt a folyamatot. Néha az az érzésem támad, hogy ez már egész egyszerűen túl szép, már-már giccsbe hajló, de sem a kivitelezésben, sem az ötletben nincs kivetnivaló.
Krasznai Zoltán "The Six Deadly Sins Of Mrs. Herskin" videója az egyik kedvencem volt a zsűrizés alatt, mint ahogy szinte mindannyiunknak. Tetszett a gusztustalansága, hogy belemászott az arcomba, hosszához mérten is impulzív volt, látványos: vér, bizarr maszkok, meztelen női test, meg ilyesmik, ez kell a népnek, egy jó arcbacsapás, ami felhívja a figyelmet. Viszont utólag belegondolva, és azóta többször visszanézve már nem így gondolom. Pontosan ezek a dolgok valahogy olcsóvá változtatták a filmet, a véleményem szinte egy pillanat alatt megváltozott. Úgy gondolom, hogy a Mrs. Herskin munkásságára igenis szükség van, hiszen senkihez nem hasonlítható, amit csinálnak - pontosabban már csak Pasztircsák Larisza -, mint ahogy ez a film sem volt hasonlítható senki máséhoz. Ez jó. Mondanám, hogy az egész kárára az ment, hogy több volt a látvány, az effekt, mint a tartalom, de ezt egy alig 2 perces, pont hogy a vizuális kultúrára fogékony nézők megnyerésére készült videó esetében valahogy hülyeség lenne hangoztatni. (Videó lejjebb a link alatt!)
Szintén nagy sikere volt a "Parasomnia" című filmnek, mely készítői - Barna Bálint, Eugenia Zsenya Bulah és Gróf - a tutira mentek. Fekete-fehér videó, különleges ékszerek, karakteres arcú modell, sőt még egy apáca-ruha is előkerült a néhol kifejezetten elegáns styling mellé.
Végezetül szeretném megemlíteni Zana Krisztián és Risko-Csernák Boldizsár "Don't Tell Me To Fix Her" videóját (neten nem publikus), mely az egyik legfrissebb, legüdítőbb és leglazább módon mutatta be a várost, az éjszakát.
Az meg, hogy ők még Pop Will Eat Itself videót is készítettek együtt, nonplusultra.
Zsűrizés: A fentiek alapján elmondható, hogy leginkább az ízlésemre és a látványra hagyatkoztam, szakmai szemmel nem tudok hozzászólni a videókhoz, hiszen sem filmezni, sem fotózni nem tudok. Mindenesetre nagyon jó volt látni, hogy 1-1 videó mennyire megosztott bennünket (mashKULTURE Juicy, Ourfashion, Ourstyle, HeStyle, Fashion Guide és én), illetve mennyire egyetértettünk valamiben, azt hiszem, ez is jól bizonyítja a szubjektív megítélés, a blogok közti stílusbeli különbségek és a tényleg kiemelkedően jó munkák értékelhetőségét. Hiszen volt olyan, amibe bevallom, nem nagyon lehetett belekötni, pedig nagyon szerettem volna. Még akkor is, ha olyan elemekkel, effektekkel készült, amiket rettenetesen utálok ( a jó öreg tükrözés...). Pontosan ilyen a nyertes videó, a Poor Celine, illetve a Blogger Award díjazottja, Baráti Vince munkája - Trentemoller zenéje itt tökéletesen illeszkedik a gyönyörű képsorokhoz, még az utolsó közel 1 percre berobbanó ostoba electro is megállja a helyét, pedig először nagyon megijedtem tőle. Szinte alig történik valami, mégis teljes, a ruhák, a színek, az egész púderessége ellenére is erőteljes, és ennek az erőnek maga Srej Zsófi a magja. Hiába mondanám azt, hogy Vincének minden lehetősége adott egy jó munkához, és hogy mennyire könnyű neki, vagy hogy előnyben lenne többekkel szemben, hiszen saját felfedezett modellel dolgozik, fotós és stylist is egyben - Tóth-Kern Enikő ruhái remek választásnak bizonyultak -, ez tehetség nélkül nem megoldható, vagy legalábbis egész biztosan nem így kivitelezhető.
Szóval igen, a kevesebb néha több, a Take Me Into Your Skin (is) kiváló bizonyíték erre.
Összegezve a dolgokat: ez a fesztivál egy nagyon jó lehetőség és belépő mindazok számára, akik egy kicsit is a szakmában érzik magukat, és valami kreatívat, kézzelfoghatót akarnak létrehozni a videó műfaján belül is. Éljetek ezzel a lehetőséggel, jövőre mégjobb lesz!
FVF 2011 Blogger Award: "Take Me Into Your Skin" - Baráti Vince
A FVF fődíjasai:
1. : Tombor Zoltán -Vigh Dávid: "Poor Celine"
2. : Szabó Áron - Marinka Zsuzsanna Alexandrovna - Király Tamás: "Eme Molas"
3. : Krasznai Zoltán: "Six deadly sins of Mrs. Herskin"
Maybelline különdíj: Éder Krisztián: "The Water" (Ügyes ez az SP gyerek amúgy!)
Gratulálok mindenkinek.
SZERK.: Mégiscsak feltöltöttem pár képet, a borzalmas fotók megtekinthetők a FB oldalon!
Na de ennyit a szabadkozásról, íme egy rövid összefoglaló a látottakról és tapasztaltakról!
Ahogy ezt már sokan, és egyre többen tudják, a Fashion Video Festival idén már másodszorra került megrendezésre. Maga a rendezvény egyre komolyabbnak tűnik, több nappal, kerekasztal-beszélgetésekkel, színesebb programokkal, újabb gyerekbetegségekkel, de a tavalyihoz képest jóval erősebb felhozatallal - annak ellenére, hogy többen a nevezők közül még mintha nem értenék annyira a "fashion video" fogalmát, szerencsére nagyrészt bátor, kreatív, profi módon összeállított kisfilmeket tekinthettünk meg. Az már bizonyított, hogy hazai szakmai körökben elismerést szerzett magának a fesztivál stábja, és hogy ez a siker nemzetközi lesz-e, azt csak remélni tudjuk, leginkább azért, mert ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy tele vagyunk fiatal, profi, vagy nem annyira profi tehetségekkel.
A hétfő esti megnyitó után két napot kihagytam, egészen pontosan a pályázott videók hivatalos vetítését a már korábban említett okok miatt nem tudtam megnézni, így itthon, ágyban, párnák közt álltam neki a filmek zsűrizésének - a VividFluxury (is) megkapta idén azt a megtisztelő lehetőséget, hogy részt vegyen a Blogger Díj megszavazásában.
Először azt gondoltam, hogy baromi egyszerű dolgom lesz, aztán persze hamar beigazolódott ennek a totális ellenkezője, ahogy szűkült a kör és a jobbak, legjobbak közül kellett rangsorolni. Mégis, a látott videókról összességében az a benyomásom, hogy bizony igaz a mondás, miszerint a kevesebb néha több - jót tesz a letisztultság, az "egyszerű szépség", stílus és mindezek mellé a határozott koncepció. Több film szinte meghalt attól, hogy túl hosszúra sikeredett - érdemes lehet megmaradni a maximum 2-3 perces formátumnál, hiszen egy divatvideó elsősorban ruhák bemutatására törekszik, a ruhák (és egyéb kiegészítők) segítségével épít egy történetet, hangulatot, s ezt minél látványosabb, lényegretörőbb és frappánsabb módon kell(ene) bemutatni - a legtöbb esetben maga a ruha a legjelentősebb látványelem. Mindezt úgy, hogy a retinánkba égjen, arcon csapjon, teljesen mindegy, hogy brutalitása és agressziója, vagy leheletfinomsága és kecsessége miatt. 2-3 perc, nem több.
Természetesen az ízlésem is beleszólt a dolgokba - igen, én nagyon szeretem azt a bizonyos, sokaknak inkább már unalmas melankóliát, ami több munkából is áradt -, az általam leginkább kedvelt darabok szinte kivétel nélkül inkább érzelmeket, hangulatokat közvetítettek sötétebb színekkel. Mert volt itt márka kollekcióra kiélezett videó, profi modellel és minimális, ám annál szuggesztívebb eszközökkel hódító, valamint a némafilmek báját remekül újjáélesztő film is.
A zenék kiválasztása az én szememben mindig egy fontos pont, divatbemutatókon is, ahol a dolog legtöbbször rosszul sül el; egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan bemutatót láttam eddig, ahol az éppen bemutatásra kerülő kollekcióhoz illő zene hangzott el. Ebben az esetben is többször ezt tapasztaltam, ez kulcsfontosságú dolog, némi bátorság is kell hozzá - a többnyire lassan hömpölygő, csendben csilingelő zenék miatt egy idő után kezdett picit unalmassá és egysíkúvá válni a dolog. Nyugi, senkitől nem várom el, hogy black metált használjon a videójában (bár ki tudja, egyszer valaki igazán kipróbálhatná, max. senki nem áll vele szóba utána... ja de, én), de gyakorlatilag alig volt olyan zenei megoldás, amire felkaptam volna a fejem.
Van pár videó, mely valami miatt emlékezetesebb maradt, ezekről szeretnék írni most pár szót (klikk a linkekre, már ha van):
Tőlem viszonylag (mit viszonylag, nagyon) távol áll az a világ, mely Ív & Candie "Little Days" című munkájának az alapja, viszont pontosan ezzel a kellően és egészségesen giccsbe burkolt videóval az egyik legszórakoztatóbb pályamunka készült el. Talán ők voltak az egyetlenek, akik mertek humort és felhőtlenséget belecsempészni a felhozatalba, nyoma sem volt depressziónak, és még nekem is tetszett, szóval óriási pluszpont és elismerés jár nekik ezért.
Gyarmati Dezső "Tense" videója volt az, ami szerintem az egyik legösszetettebb munka lett. Az egyszerű eszközökkel, sallangmentesen bemutatott modell és ruhák uralják az egészet, az ugrálós lassított felvételeknek köszönhetően óhatatlanul az anyagok esésére, mozgására, változására került hangsúly. Igazából semmi extra nincs benne, szépsége a már említett mozdulatokban rejlik, és nekem mindig is szimpatikus, ha valaki minimális eszközökkel tud látványos, minőségi munkát készíteni . A végleges változatot már nem találtam meg, a kész videó "vázát" viszont igen, itt meg is lehet nézni, bár az élmény így nem igazán teljes!
Marinka Zsuzsanna Alexandrovna és Szabó "Veszéjes" Áron közös kisfilmje, mely Király Tamás színházba illő ruháit mutatja be, a némafilmek tökéletes másával és stílusával nyert második helyezést. Imádtam hozzá a Pixies Where Is My Mind-jának zongora verzióját, és tény, hogy a videó teljes mértékben kilógott a mezőnyből szépen fotózott képsoraival, hangulatával, egy dolog biztos: hogy nem fashion video. Hogy ez ebben az esetben baj-e vagy sem, mindenki maga döntse el, mindenesetre a szakmai zsűri megszavazta nekik a bizalmat - és azt a bizonyos 2. díjat. (A videó linkje lejjebb található!)
Tombor Zoltán és Vigh Dávid a megtestesült törékenységet sűrítette 3 percbe, csordultig tele szépséggel, a sérülékenység és elmúlás biztosságával. A cím szójáték ("Poor Celine", azaz porcelán) - a tollas ruhába bújtatott, zuhanó nőalak - Celine - csillámló háttér előtt törik ezernyi darabra, és az elkerülhetetlen vég tudata sem tántorít el minket attól, hogy ne szomorúsággal és sajnálattal, hanem csodálattal nézzük végig ezt a folyamatot. Néha az az érzésem támad, hogy ez már egész egyszerűen túl szép, már-már giccsbe hajló, de sem a kivitelezésben, sem az ötletben nincs kivetnivaló.
Krasznai Zoltán "The Six Deadly Sins Of Mrs. Herskin" videója az egyik kedvencem volt a zsűrizés alatt, mint ahogy szinte mindannyiunknak. Tetszett a gusztustalansága, hogy belemászott az arcomba, hosszához mérten is impulzív volt, látványos: vér, bizarr maszkok, meztelen női test, meg ilyesmik, ez kell a népnek, egy jó arcbacsapás, ami felhívja a figyelmet. Viszont utólag belegondolva, és azóta többször visszanézve már nem így gondolom. Pontosan ezek a dolgok valahogy olcsóvá változtatták a filmet, a véleményem szinte egy pillanat alatt megváltozott. Úgy gondolom, hogy a Mrs. Herskin munkásságára igenis szükség van, hiszen senkihez nem hasonlítható, amit csinálnak - pontosabban már csak Pasztircsák Larisza -, mint ahogy ez a film sem volt hasonlítható senki máséhoz. Ez jó. Mondanám, hogy az egész kárára az ment, hogy több volt a látvány, az effekt, mint a tartalom, de ezt egy alig 2 perces, pont hogy a vizuális kultúrára fogékony nézők megnyerésére készült videó esetében valahogy hülyeség lenne hangoztatni. (Videó lejjebb a link alatt!)
Szintén nagy sikere volt a "Parasomnia" című filmnek, mely készítői - Barna Bálint, Eugenia Zsenya Bulah és Gróf - a tutira mentek. Fekete-fehér videó, különleges ékszerek, karakteres arcú modell, sőt még egy apáca-ruha is előkerült a néhol kifejezetten elegáns styling mellé.
Végezetül szeretném megemlíteni Zana Krisztián és Risko-Csernák Boldizsár "Don't Tell Me To Fix Her" videóját (neten nem publikus), mely az egyik legfrissebb, legüdítőbb és leglazább módon mutatta be a várost, az éjszakát.
Az meg, hogy ők még Pop Will Eat Itself videót is készítettek együtt, nonplusultra.
Zsűrizés: A fentiek alapján elmondható, hogy leginkább az ízlésemre és a látványra hagyatkoztam, szakmai szemmel nem tudok hozzászólni a videókhoz, hiszen sem filmezni, sem fotózni nem tudok. Mindenesetre nagyon jó volt látni, hogy 1-1 videó mennyire megosztott bennünket (mashKULTURE Juicy, Ourfashion, Ourstyle, HeStyle, Fashion Guide és én), illetve mennyire egyetértettünk valamiben, azt hiszem, ez is jól bizonyítja a szubjektív megítélés, a blogok közti stílusbeli különbségek és a tényleg kiemelkedően jó munkák értékelhetőségét. Hiszen volt olyan, amibe bevallom, nem nagyon lehetett belekötni, pedig nagyon szerettem volna. Még akkor is, ha olyan elemekkel, effektekkel készült, amiket rettenetesen utálok ( a jó öreg tükrözés...). Pontosan ilyen a nyertes videó, a Poor Celine, illetve a Blogger Award díjazottja, Baráti Vince munkája - Trentemoller zenéje itt tökéletesen illeszkedik a gyönyörű képsorokhoz, még az utolsó közel 1 percre berobbanó ostoba electro is megállja a helyét, pedig először nagyon megijedtem tőle. Szinte alig történik valami, mégis teljes, a ruhák, a színek, az egész púderessége ellenére is erőteljes, és ennek az erőnek maga Srej Zsófi a magja. Hiába mondanám azt, hogy Vincének minden lehetősége adott egy jó munkához, és hogy mennyire könnyű neki, vagy hogy előnyben lenne többekkel szemben, hiszen saját felfedezett modellel dolgozik, fotós és stylist is egyben - Tóth-Kern Enikő ruhái remek választásnak bizonyultak -, ez tehetség nélkül nem megoldható, vagy legalábbis egész biztosan nem így kivitelezhető.
Szóval igen, a kevesebb néha több, a Take Me Into Your Skin (is) kiváló bizonyíték erre.
Összegezve a dolgokat: ez a fesztivál egy nagyon jó lehetőség és belépő mindazok számára, akik egy kicsit is a szakmában érzik magukat, és valami kreatívat, kézzelfoghatót akarnak létrehozni a videó műfaján belül is. Éljetek ezzel a lehetőséggel, jövőre mégjobb lesz!
A FVF fődíjasai:
1. : Tombor Zoltán -Vigh Dávid: "Poor Celine"
2. : Szabó Áron - Marinka Zsuzsanna Alexandrovna - Király Tamás: "Eme Molas"
3. : Krasznai Zoltán: "Six deadly sins of Mrs. Herskin"
Maybelline különdíj: Éder Krisztián: "The Water" (Ügyes ez az SP gyerek amúgy!)
Gratulálok mindenkinek.
SZERK.: Mégiscsak feltöltöttem pár képet, a borzalmas fotók megtekinthetők a FB oldalon!
2011. november 23., szerda
Be Brave.
Nem is tudom, mi volt az első, amit a Tropic Of Cancertől hallottam, de tudom, hogy nem tetszett. Aztán nagyon megszerettem, a zenekar nagyszerűségére tökéletes példa a Be Brave.
Tropic Of Cancer @ Boomkat
Tropic Of Cancer @ Boomkat
2011. november 17., csütörtök
Fashion Video Festival 2011 - hétfőtől!
Ahogy korábban már beharangoztam, jövő héten kezdetét veszi az idei Fashion Video Festival! Rettenetesen gyorsan eltelt megint egy év, a fesztivál programja pedig már teljes, alább meg is lehet tekinteni.
Igyekszem szubjektív beszámolóval színesíteni (haha) a jövő hetet, a kerekasztal beszélgetések, vetítések, előadások után persze a szombati díjátadó lesz a legizgalmasabb, nekem is, hiszen az idén először átadásra kerülő Blogger Award nyertesének megszavazásában a VividFluxury is érdekelt. Zsűritársaim: MashKULTURE Juicy, HeStyle, Ourstyle, Ourfashion, Fashion-Guide.
Íme a teaser videó, a program és a díjak részletezése pedig, ahogy már mondtam, lent olvasható!
PROGRAM:
Helyszín: Design Terminal (Budapest V. ker, Erzsébet tér 13.)
November 21.:
VIP megnyitó, belépő kizárólag meghívás alapján vagy sajtóregisztrációval!
November 22.: Screening nap 1.
18.00-19.00 Nemzetközi divat rövidfilm vetítés I. blokk
19.20-20.20 Fashion film verseny vetítés I. blokk
20.40 Válogatás ikonikus magyar művészfilmekből
November 23.: Screening nap 2.
17.30-18.30 Nemzetközi divat rövidfilm vetítés II. blokk
18.30-19.00 Fehérnemű és fürdőruha fashion rövidfilm blokk
19.20-20.20 Fashion film verseny vetítés II. blokk
20.40 FVF 2011 inspiration cinema (válogatás ikonikus magyar művészfilmekből)
November 24.: Japán nap (jótékonysági nap, a jegybevétel egy részét a fesztivál átutalja a japán árvízkárosultak részére)
17.30-18.00 Japán nap megnyitása
18.00-18.50 Japán fashion rövidfilm vetítés 1. blokk
19.00-19.50 Japán fashion rövidfilm vetítés 2. blokk
20.00-21.00 Kerekasztal-beszélgetés a japán divatról
21.00-tól Fuji Étterem japán ételkóstoló, DJ Vanda
17.00-22.00h között Maybelline japán smink workshop
November 25. Education day: FVF 2011 divatkonferencia
14.00-15.00 Modellgenerációk kerekasztal-beszélgetés (Maróy Krisztina, a Glamour főszerkesztője három modellgenerációval beszélget a modellkedés korszakairól. Vendégek: Pataky Ági, Liebhaber Judit, Görög Zita, Varga Ágota, Axente Vanessa.)
15.00-15.30 Oltai Kata (művészettörténész, kurátor): Power power power: IT girls és a 90-es évek undergroundja
16.00-16.30 Abodi Dóra (divattervező, FVF creative director): Power power power: Szuperhősnők és a divat
16.30-17.00 Zanin Éva divatkritikus: Madonna és a divatreprezentáció
17.30-18.00 Not just a label prezentáció: E-kereskedelem és divat
18.00-18.30 Adia Trischler/Andreas Waldschuetz: Divatfilm prezentáció (Meta.morph)
18.30-19.00 Divatfilm prezentáció 2.
19.30-20.30 FVF 2011 divatfilm kerekasztal-beszélgetés: részvevők: Adia Trischler (stylist), Andreas Waldschuetz (divatfotós, filmes), Misetics Mátyás (fotográfus, visual artist, Colorblind), Vigh Dávid (art director/graphic designer, zenész, Art Mafia alapító), Jason Last (divatfotós, filmes), Harry Weiler (Not just a label), Maroy Krisztina (Glamour főszerkesztő), Abodi Dóra (divattervező, FVF creative director), Baksa Zsófia (stylist, FVF creative director)
November 26.:
Díjátadó nap
17.00 kapunyitás
18.00-19.00 FVF 2011 Power Power Power válogatás a héten bemutatott nemzetközi divatvideókból plusz extra, hét közben nem látott videók
19.20-20.20 A döntőbe jutott versenyvideók vetítése
21.00 Díjátadó gála
22.00-5.00 Afterparty /Edgar Retro (Austria)
DÍJAK:
I. Díj a Fashion Video Festival és a GLAMOUR Magazin díja: a nyertes a Fashion Video Festival produkciós csapatával közösen elkészítheti a GLAMOUR Magazin 2012-es image videóját, valamint 1 éves promóció az FVF site-on, blogon és FB oldalon.
II. Díj Fashion Video Festival (szponzori ajándékcsomag)
III. Díj Fashion Video Festival (szponzori ajándékcsomag)
Különdíjak:
- Maybelline különdíj (szponzori ajándékcsomag)
- Fashion Video Festival 2011 Blogger Award – ez bizony egy csodaszép trófea, valamint szponzori ajándékok.
- A HG.hu-val közösen szervezett közönségdíj odaítélésében a Hg.hu-n lehet majd részt venni 2012. január-februárjában.
JEGYÁRAK:
A jegyek megvásárolhatóak a helyszínen!
Kedd-péntek napijegy: 1500 Ft
Szombat napijegy: 2000 Ft
Hetijegy: 4000 Ft
Minden további részlet a FVF hivatalos honlapján!
FVF Facebook Event
Igyekszem szubjektív beszámolóval színesíteni (haha) a jövő hetet, a kerekasztal beszélgetések, vetítések, előadások után persze a szombati díjátadó lesz a legizgalmasabb, nekem is, hiszen az idén először átadásra kerülő Blogger Award nyertesének megszavazásában a VividFluxury is érdekelt. Zsűritársaim: MashKULTURE Juicy, HeStyle, Ourstyle, Ourfashion, Fashion-Guide.
PROGRAM:
Helyszín: Design Terminal (Budapest V. ker, Erzsébet tér 13.)
November 21.:
VIP megnyitó, belépő kizárólag meghívás alapján vagy sajtóregisztrációval!
November 22.: Screening nap 1.
18.00-19.00 Nemzetközi divat rövidfilm vetítés I. blokk
19.20-20.20 Fashion film verseny vetítés I. blokk
20.40 Válogatás ikonikus magyar művészfilmekből
November 23.: Screening nap 2.
17.30-18.30 Nemzetközi divat rövidfilm vetítés II. blokk
18.30-19.00 Fehérnemű és fürdőruha fashion rövidfilm blokk
19.20-20.20 Fashion film verseny vetítés II. blokk
20.40 FVF 2011 inspiration cinema (válogatás ikonikus magyar művészfilmekből)
November 24.: Japán nap (jótékonysági nap, a jegybevétel egy részét a fesztivál átutalja a japán árvízkárosultak részére)
17.30-18.00 Japán nap megnyitása
18.00-18.50 Japán fashion rövidfilm vetítés 1. blokk
19.00-19.50 Japán fashion rövidfilm vetítés 2. blokk
20.00-21.00 Kerekasztal-beszélgetés a japán divatról
21.00-tól Fuji Étterem japán ételkóstoló, DJ Vanda
17.00-22.00h között Maybelline japán smink workshop
November 25. Education day: FVF 2011 divatkonferencia
14.00-15.00 Modellgenerációk kerekasztal-beszélgetés (Maróy Krisztina, a Glamour főszerkesztője három modellgenerációval beszélget a modellkedés korszakairól. Vendégek: Pataky Ági, Liebhaber Judit, Görög Zita, Varga Ágota, Axente Vanessa.)
15.00-15.30 Oltai Kata (művészettörténész, kurátor): Power power power: IT girls és a 90-es évek undergroundja
16.00-16.30 Abodi Dóra (divattervező, FVF creative director): Power power power: Szuperhősnők és a divat
16.30-17.00 Zanin Éva divatkritikus: Madonna és a divatreprezentáció
17.30-18.00 Not just a label prezentáció: E-kereskedelem és divat
18.00-18.30 Adia Trischler/Andreas Waldschuetz: Divatfilm prezentáció (Meta.morph)
18.30-19.00 Divatfilm prezentáció 2.
19.30-20.30 FVF 2011 divatfilm kerekasztal-beszélgetés: részvevők: Adia Trischler (stylist), Andreas Waldschuetz (divatfotós, filmes), Misetics Mátyás (fotográfus, visual artist, Colorblind), Vigh Dávid (art director/graphic designer, zenész, Art Mafia alapító), Jason Last (divatfotós, filmes), Harry Weiler (Not just a label), Maroy Krisztina (Glamour főszerkesztő), Abodi Dóra (divattervező, FVF creative director), Baksa Zsófia (stylist, FVF creative director)
November 26.:
Díjátadó nap
17.00 kapunyitás
18.00-19.00 FVF 2011 Power Power Power válogatás a héten bemutatott nemzetközi divatvideókból plusz extra, hét közben nem látott videók
19.20-20.20 A döntőbe jutott versenyvideók vetítése
21.00 Díjátadó gála
22.00-5.00 Afterparty /Edgar Retro (Austria)
DÍJAK:
I. Díj a Fashion Video Festival és a GLAMOUR Magazin díja: a nyertes a Fashion Video Festival produkciós csapatával közösen elkészítheti a GLAMOUR Magazin 2012-es image videóját, valamint 1 éves promóció az FVF site-on, blogon és FB oldalon.
II. Díj Fashion Video Festival (szponzori ajándékcsomag)
III. Díj Fashion Video Festival (szponzori ajándékcsomag)
Különdíjak:
- Maybelline különdíj (szponzori ajándékcsomag)
- Fashion Video Festival 2011 Blogger Award – ez bizony egy csodaszép trófea, valamint szponzori ajándékok.
- A HG.hu-val közösen szervezett közönségdíj odaítélésében a Hg.hu-n lehet majd részt venni 2012. január-februárjában.
JEGYÁRAK:
A jegyek megvásárolhatóak a helyszínen!
Kedd-péntek napijegy: 1500 Ft
Szombat napijegy: 2000 Ft
Hetijegy: 4000 Ft
Minden további részlet a FVF hivatalos honlapján!
FVF Facebook Event
2011. november 9., szerda
FCTHTRTH Reloaded
Nem tudom, érdekel-e bárkit is, de újrakezdtem a másik kis képes blogomat. Bárki bármilyen forrást tud nekem mondani a képekhez, örülök neki.
Face The Truth
2011. november 7., hétfő
Honolulu Dark
Jó, ez az este mégsem csak a fiúké lesz, bocs. De nézzétek el nekem.
Maria Escoté "Honolulu Dark" kollekciója tökéletesen arról szól, ami az elnevezése is, a ruhák láttán kedvem lett Badalamentit hallgatni, pálmafákat akarok egy sötét napszemüvegen keresztül. Koktéllal. A honlapja meg veszélyes!
Maria Escoté "Honolulu Dark" kollekciója tökéletesen arról szól, ami az elnevezése is, a ruhák láttán kedvem lett Badalamentit hallgatni, pálmafákat akarok egy sötét napszemüvegen keresztül. Koktéllal. A honlapja meg veszélyes!
Almost Batcave
(Na jó, ez annyira nem csak a fiúknak szól. Hallgassatok mellé Billy Idolt.)
Leebo Freeman / Fotó: Mark Cant / Sheer Magazine
Leebo Freeman / Fotó: Mark Cant / Sheer Magazine
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
