Wait in time you'll see
Remnants of reason / Shreds of illusion
Under a dead silver sky
2008. március 23., vasárnap
Void / Swallows / The Unbelievers
Wait in time you'll see
Remnants of reason / Shreds of illusion
Under a dead silver sky
2008. március 22., szombat
Gemma Slack + Malcolm Pate
Fotók: Malcolm Pate
Forrás: Diane, A Shaded View On Fashion
2008. március 20., csütörtök
Fény intravénásan
Egy picit ismét az enteriőr-dizájn vizeire evezünk.
Ahogy megláttam ezt a lámpát, első gondolatom az volt, hogy ez is tök egyértelmű. Hogyhogy eddig nem jutott senkinek az eszébe?
Christian Maas infúziós állvány alakú állólámpája ("Lichtinfusion") telitalálat. Egyszerre szokatlan és ironikus, mindemellett teljesen jól kikövetkeztethető belőle a "fény az élet" megállapítás.
Persze sokkal izgalmasabb és viccesebb lenne, ha nem fehér, hanem mondjuk vörös fényt árasztana, bár ez az apró változtatás gondolom megoldható.
(Természetesen ezt a darabot is látom már lelki szemeim előtt lassan, de biztosan épülgető lakosztályomban.)
Christian Maas
Forrás: Yanko Design
Ahogy megláttam ezt a lámpát, első gondolatom az volt, hogy ez is tök egyértelmű. Hogyhogy eddig nem jutott senkinek az eszébe?
Christian Maas infúziós állvány alakú állólámpája ("Lichtinfusion") telitalálat. Egyszerre szokatlan és ironikus, mindemellett teljesen jól kikövetkeztethető belőle a "fény az élet" megállapítás.
Persze sokkal izgalmasabb és viccesebb lenne, ha nem fehér, hanem mondjuk vörös fényt árasztana, bár ez az apró változtatás gondolom megoldható.
(Természetesen ezt a darabot is látom már lelki szemeim előtt lassan, de biztosan épülgető lakosztályomban.)
Christian Maas
Forrás: Yanko Design
2008. március 19., szerda
Egy különös úriember
Ha az extrémebb angol eleganciának van megtestesítője, akkor az ő. A 90-es évek elejétől híres fűzőiről, melyeket ő maga is szívesen visel. A divatvilág nagyjai kérték már ki véleményét, használták fel munkáit, Lacroix-tól kezdve John Gallianoig. Dita Von Teese és Kylie Minogue is lelkes vevői, egyéni, különleges kreálmányainak kevesen tudnak ellenállni.
Forrás: CoilHouse
2008. március 17., hétfő
3D-s galaxis
Kanye West blogján akadtam rá erre a kis csodára.
Egészen pontosan 80.000 csillagot gravíroztak lézerrel egy üvegkockába (mely 2005-ben még 15 centis példányban létezett, de súlyosságára hivatkozva az új változat már csak 12 centis). Természetesen ehhez valós, pontos adatokat használtak fel a Japán Nemzeti Asztronómiai Obszervatórium segítségével.
Maga az alapkoncepció egy galaxis (ebben az esetben a Tejútrendszer) 3-dimenziós megalkotása volt, hiszen eddig csak 2-dimenziós verzióban nézegethettünk hasonlót. Rengeteg fotó, rajz készült már távoli galaxisokról, azonban arra még nem volt lehetőség, hogy minden egyes nézőpontból megcsodálhassuk és tanulmányozhassuk ezeket - pláne nem azt, amelyben a mi Naprendszerünk is megtalálható.
A kocka kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kapható, bár a készítők ezen szeretnének változtatni.
Forrás: Kanye West Blog
Még több infó a Living World oldalon!
2008. március 16., vasárnap
2008. március 12., szerda
Petit Jardin
Vannak bizonyos tárgyak, melyek a dizájn miatt annyira finomnak, törékenynek tűnnek, hogy az ember fél használni őket, pedig pontosan azért készültek.
Első pillantásra a Tord Boontje Studio legújabb, Petit Jardin (Kis Kert) elnevezésű ülőgarnitúrái is ilyenek.
Mintha csak papírból vágták volna ki a vakító fehér, csipkézett formákat. Ez azonban nem így van - olló helyett lézert, papír helyett pedig acélt használtak a készítők. Biztosak lehetünk abban, hogy nemcsak kecsesek, de időtállóak is ezek a darabok.
Maga a név természetesen a karosszékek alakját formáló ide-oda tekergő növényi ornamentikából ered. Akár benti, akár kinti használatra is alkalmas, s különleges és szép kiegészítője lehet otthonunknak, kertünknek.
Forrás: Yanko Design
Tord Boontje Studio
Első pillantásra a Tord Boontje Studio legújabb, Petit Jardin (Kis Kert) elnevezésű ülőgarnitúrái is ilyenek.
Mintha csak papírból vágták volna ki a vakító fehér, csipkézett formákat. Ez azonban nem így van - olló helyett lézert, papír helyett pedig acélt használtak a készítők. Biztosak lehetünk abban, hogy nemcsak kecsesek, de időtállóak is ezek a darabok.
Maga a név természetesen a karosszékek alakját formáló ide-oda tekergő növényi ornamentikából ered. Akár benti, akár kinti használatra is alkalmas, s különleges és szép kiegészítője lehet otthonunknak, kertünknek.
Forrás: Yanko Design
Tord Boontje Studio
2008. március 11., kedd
Honey Trap
Masayuki Takahashi (MAVO) japán dizájner gondolta úgy, hogy a lakberendezési tárgyakat, kiegészítőket tökéletesen lehet ötvözni hálószobatitkaink kellékeivel is. Így hát meg is alkotta a "Honey Trap" elnevezésű kollekciót.
A gondosan megtervezett tárgyak, játékszerek funkciója egyértelmű: dekorációként és szexuális játékok eszközeiként is fontos szerepük van.
Egyik kedvencem a hófehér játékpisztoly, melyben töltények helyett csomagolt óvszert találunk. Ennek szimbolikus értelmezése is van: a pisztolyt (többek között) önvédelmi eszközként tartjuk számon, s ez esetben is a cél saját magunk "védelme" a nemkívánt terhességgel szemben (vallási és etikai dolgokat itt most nem tárgyalunk).
Ágyak dekorálásához már-már elengedhetetlen egy (vagy több) díszpárna. Persze most ezek a párnák is különleges szerepet töltenek be: mindegyikről lecsatolható valami kis apróság.
A "Queen Save The Man" elnevezésű darabról páldául elegáns, fekete maszk vehető le:
Másik kedvencem az a párna, melyen eltávolítható, valódi lószőrből készült ostor díszeleg. De ha nem akarjuk fenekelésre használni, akár még fehérneműre is illeszthetjük.
Lehet-e még ezt is fokozni? Lehet!
A koporsó alakú egészségügyi dobozka mindent visz.
Fekete, valamint fehér színben készült, tökéletes másolata egy igazi darabnak.
Fontos kérdésekre (mint például hogyan született az ötlet, mik a fő inspirációk, miként reagált a közönség a bemutatott tárgyakra) kapunk választ magától a tervezőtől a vele készült interjúban, a PingMag oldalon!
MAVO
A gondosan megtervezett tárgyak, játékszerek funkciója egyértelmű: dekorációként és szexuális játékok eszközeiként is fontos szerepük van.
Egyik kedvencem a hófehér játékpisztoly, melyben töltények helyett csomagolt óvszert találunk. Ennek szimbolikus értelmezése is van: a pisztolyt (többek között) önvédelmi eszközként tartjuk számon, s ez esetben is a cél saját magunk "védelme" a nemkívánt terhességgel szemben (vallási és etikai dolgokat itt most nem tárgyalunk).
Ágyak dekorálásához már-már elengedhetetlen egy (vagy több) díszpárna. Persze most ezek a párnák is különleges szerepet töltenek be: mindegyikről lecsatolható valami kis apróság.
A "Queen Save The Man" elnevezésű darabról páldául elegáns, fekete maszk vehető le:
Másik kedvencem az a párna, melyen eltávolítható, valódi lószőrből készült ostor díszeleg. De ha nem akarjuk fenekelésre használni, akár még fehérneműre is illeszthetjük.
Lehet-e még ezt is fokozni? Lehet!
A koporsó alakú egészségügyi dobozka mindent visz.
Fekete, valamint fehér színben készült, tökéletes másolata egy igazi darabnak.
Fontos kérdésekre (mint például hogyan született az ötlet, mik a fő inspirációk, miként reagált a közönség a bemutatott tárgyakra) kapunk választ magától a tervezőtől a vele készült interjúban, a PingMag oldalon!
MAVO
2008. március 10., hétfő
Living Dead Dolls
Hangosan röhögtem fel, amikor megláttam ezt a ceruzahegyezőt. Igazából mindenkinek kötelező lenne, aki egy kicsit is bírja az aranyosan rémisztő dolgokat, kár, hogy már egy darab sincs belőle. Mondjuk ez nem meglepő.
Bővebb infó a Living Dead Dolls oldalon.
Forrás: Who Killed Bambi?
2008. március 8., szombat
Egy kis steampunk és taxidermia
Ha még nem láttatok terminátor őzikét, esetleg felhúzható krokodilt, görgessetek lejjebb és kattintsatok a linkekre!
Mint tudjátok, szeretem a bizarr dolgokat, s ha már elkerülhetetlennek tűnik a steampunk megjelenése ebben a blogban is, adjuk össze a kettőt és vessünk egy pillantást Lisa Black munkáira.
Lisa kitömött állatokból csinál robotokat, ijesztő, meghökkentő, ám mégis igényes szobrokat. Nem ő az egyetlen, aki hasonló módon kombinálja a szerves és a szervetlen anyagokat egymással, gondoljunk csak Jessica Joslin csontvázaira.
Ezek a munkák megbotránkoztatnak, de el is gondolkodtatnak. Vajon mikor mondhatjuk azt, hogy ez már nekünk is sok, mikor dől el, hogy ez még vagy már nem esztétikus?
Határokat feszegetnek, a jóízlés határait, s egyben "tudományos-technicista" alkotásokká léptetik elő ezeket a már nem élő állatokat (melyek nem a projekt kedvéért pusztultak el!).
Lisa Black
Forrás: CoilHouse
Mint tudjátok, szeretem a bizarr dolgokat, s ha már elkerülhetetlennek tűnik a steampunk megjelenése ebben a blogban is, adjuk össze a kettőt és vessünk egy pillantást Lisa Black munkáira.
Lisa kitömött állatokból csinál robotokat, ijesztő, meghökkentő, ám mégis igényes szobrokat. Nem ő az egyetlen, aki hasonló módon kombinálja a szerves és a szervetlen anyagokat egymással, gondoljunk csak Jessica Joslin csontvázaira.
Ezek a munkák megbotránkoztatnak, de el is gondolkodtatnak. Vajon mikor mondhatjuk azt, hogy ez már nekünk is sok, mikor dől el, hogy ez még vagy már nem esztétikus?
Határokat feszegetnek, a jóízlés határait, s egyben "tudományos-technicista" alkotásokká léptetik elő ezeket a már nem élő állatokat (melyek nem a projekt kedvéért pusztultak el!).
Lisa Black
Forrás: CoilHouse
2008. március 7., péntek
Mert mi még mindig
Igaz, manapság, az MP3-ak világában sokan fecsegnek a CD-lemezek és lejátszók feleslegességéről, azonban nagyon jól tudjuk, hogy ezzel nem mindenki ért egyet. Én sem.
Tessék ezen hallgatni eredeti Brian Enot!
Talán nem csak azoknak fog igazán tetszeni ez a falra szerelhető, ízléses, és nem csak díszként funkcionáló CD lejátszó, akik szerint a CD-k eladási arányai miatt aggódni kell és még a megjelenésre is adnak, hanem azoknak is, akik egy ilyen kis csoda miatt kezdenek majd újra lemezeket vásárolni (igen, próbálok erre mindenkit rávenni, de csak burkoltan).
A Pandora Alcantara érintőképernyőjét kétféleképpen tudjuk használni: vertikálisan elforgatva a hangerőt tudjuk szabályozni, horizontális beállítás után pedig a CD-n lévő dalokat léptethetjük.
Ugyan pár sorral feljebb arra próbáltam biztatni mindenkit, hogy érdemes egy ilyen kis szépségre befektetni (már csak a lemezvásárlás miatt is, igen). Nos úgy látszik, ezt csak azok tehetik meg, akik anyagilag jobban állnak - igazi luxuscikkről van szó, a szarvasbőr hatású Alcantara elnevezésű anyag, mellyel a lejátszó egyes részeit is burkolták, csak luxusjárművekben (autók, jachtok) található meg. Úgyhogy érjétek be egy lazább szerkentyűvel. És aztán vegyetek CD-t. (Műsorosat, igen.)
Tervezők: Antoine Lebrun & Volkan Akbiyik
Forrás: Yanko Design
Tessék ezen hallgatni eredeti Brian Enot!
Talán nem csak azoknak fog igazán tetszeni ez a falra szerelhető, ízléses, és nem csak díszként funkcionáló CD lejátszó, akik szerint a CD-k eladási arányai miatt aggódni kell és még a megjelenésre is adnak, hanem azoknak is, akik egy ilyen kis csoda miatt kezdenek majd újra lemezeket vásárolni (igen, próbálok erre mindenkit rávenni, de csak burkoltan).
A Pandora Alcantara érintőképernyőjét kétféleképpen tudjuk használni: vertikálisan elforgatva a hangerőt tudjuk szabályozni, horizontális beállítás után pedig a CD-n lévő dalokat léptethetjük.
Ugyan pár sorral feljebb arra próbáltam biztatni mindenkit, hogy érdemes egy ilyen kis szépségre befektetni (már csak a lemezvásárlás miatt is, igen). Nos úgy látszik, ezt csak azok tehetik meg, akik anyagilag jobban állnak - igazi luxuscikkről van szó, a szarvasbőr hatású Alcantara elnevezésű anyag, mellyel a lejátszó egyes részeit is burkolták, csak luxusjárművekben (autók, jachtok) található meg. Úgyhogy érjétek be egy lazább szerkentyűvel. És aztán vegyetek CD-t. (Műsorosat, igen.)
Tervezők: Antoine Lebrun & Volkan Akbiyik
Forrás: Yanko Design
Brotron
Az amerikai Gregory Brotherton (azaz Brotron) régi autók alkatrészeiből, fémlemezekből, és hasonló anyagokból készít szobrokat - elsősorban mitológiai lényeket, isteneket, "robotokat".
Brotron azonban nem csak a mitológia, hanem a popkultúra és a sci-fi világa iránt is érdeklődik. Alkotásai nem kevés eleganciát, kifinomultságot sugároznak, még a robusztus és rideg formák ellenére is.
Még több kép és információ a hivatalos weboldalon!
Forras: CoilHouse
Julius Popp - bit.fall
Ahogy ígértem, újra itt, és máris egy Nürnbergben szerzett élményt mutatok!
Az 1973-as születésű művész, Julius Popp bit.fall című munkája tulajdonképpen nem más, mint (kis túlzással) egy RSS-olvasó, csak kicsit másképp.
A nürnbergi Kunsthalle egyik kiállítótermében láttam ezt a zseniális alkotást, és elsőre az futott át az agyamon, hogy ilyet azért nem mindennap lát az ember. Lenyűgöző, csodaszép, hangos, van mögöttes tartalma, egyszóval az egyik legerőteljesebb és leghatásosabb dolog, amit mostanában sikerült megnéznem.
Az installáció összetétele a következő: víz, pumpák, 128 darab mágneses szelep, mindenféle elektronikus kütyük és egy számítógép.
Ez utóbbi véletlenszerűen válogat szavakat internetes keresőrendszerekről és híroldalakról - a számítógéphez kapcsolt "gépszobor" pedig zuhanó vízcseppekből álló szavakká alakítja át ezeket, egyfajta "információs függönyt" hozva létre. A víz (amit az ide-oda mozgó szelepek formálnak) a földön fekvő tartályba ömlik, s később pedig szivattyú segítségével újra és újra "felhasználható" lesz.
Maga a koncepció metafora az interneten (vagy bárhol máshol) állandóan cserélődő, végigzúduló hihetetlen adatmennyiségre, mely nap mint nap eljut hozzánk.
Ebben 3 perces filmben maga Julius Popp beszél munkájáról.
Julius Popp
Kunsthalle, Nürnberg
Forrás
Az 1973-as születésű művész, Julius Popp bit.fall című munkája tulajdonképpen nem más, mint (kis túlzással) egy RSS-olvasó, csak kicsit másképp.
A nürnbergi Kunsthalle egyik kiállítótermében láttam ezt a zseniális alkotást, és elsőre az futott át az agyamon, hogy ilyet azért nem mindennap lát az ember. Lenyűgöző, csodaszép, hangos, van mögöttes tartalma, egyszóval az egyik legerőteljesebb és leghatásosabb dolog, amit mostanában sikerült megnéznem.
Az installáció összetétele a következő: víz, pumpák, 128 darab mágneses szelep, mindenféle elektronikus kütyük és egy számítógép.
Ez utóbbi véletlenszerűen válogat szavakat internetes keresőrendszerekről és híroldalakról - a számítógéphez kapcsolt "gépszobor" pedig zuhanó vízcseppekből álló szavakká alakítja át ezeket, egyfajta "információs függönyt" hozva létre. A víz (amit az ide-oda mozgó szelepek formálnak) a földön fekvő tartályba ömlik, s később pedig szivattyú segítségével újra és újra "felhasználható" lesz.
Maga a koncepció metafora az interneten (vagy bárhol máshol) állandóan cserélődő, végigzúduló hihetetlen adatmennyiségre, mely nap mint nap eljut hozzánk.
Julius Popp
Kunsthalle, Nürnberg
Forrás
2008. január 28., hétfő
Ideiglenes búcsú
Tehát jelenleg idő-, később pedig nethiány miatt a blog márciusig szünetel.
Addig is legyetek jók, újult erővel, remélhetőleg több frissítéssel térek vissza!
2008. január 20., vasárnap
2008. január 19., szombat
Gareth Pugh
A fiatalabb divattervező-generáció egyik legjelesebb képviselője a mindössze 26 (!) éves Gareth Pugh.
Gori De Palma mellett (akiről egész biztosan fogok írni) egyik nagy kedvencem az új tehetségek közül.
Pugh 14 évesen kezdett el a ruhatervezéssel foglalkozni - kosztümöket készített az English National Youth Theatre számára. Később folytatta ezt a szakmát, és 2003-ban végzett az egyetemen, mint divattervező.
Már első jelentősebb kollekcióival felkeltette a Dazed & Confused magazin főszerkesztőjének a figyelmét, így Pugh hamarosan címlapra került jellegzetes kreációival.
Az első igazán figyelemreméltó divatbemutatója a londoni Kashpoint klubban a Kashpoint's Alternative Fashion Week keretein belül került megrendezésre. Innentől kezdve már biztosan haladt a hírnév felé, ódákat zengtek tehetségéről, frissességéről, illetve a nem hétköznapi ruhakölteményeiről.
A Fashion East hívta meg egy őszi csoportos bemutatóra 2005-ben, s a felkészüléshez Pugh-nak 4 hete volt. Stúdió, pénz, és segítség nélül állt neki az új ruháknak. Persze hatalmas siker lett ebből is, a srác nem ismer lehetetlent.
Az első szóló bemutatóra a 2006-os London Fashion Weeken került sor.
A 2007-es tavaszi/őszi kollekciót mutatta be a tervező, s ezt követően már a Vogue is felkapta a fejét a fiatal tehetségre.
Pugh-t most már olyan nagy nevek mellé sorolják, mint Alexander McQueen, John Galliano, vagy Vivienne Westwood.
Hatásai egyértelműek, láthatóan kedveli a 80-as évek stílusát és az extrém clubweart. Munkáiban érezhető a glam rock, a post-punk, a gothic, az újromantikusok öltözködési stílusának íze. Latex, plasztik, foam, PVC - és még megannyi érdekes anyag, amit kreatívan felhasznál.
Ruhái láttán gyakran felmerül az emberekben a kérdés: vajon ez divat, vagy inkább már művészet?
Mindenesetre a Moloko egykori énekesnője, Róisín Murphy is kiszúrta már magának, Overpowered című 2007-es lemezének promóciós videójában is Pugh ruháit viseli.
Gareth Pugh híres még a szerénységéről és arról, hogy képtelen ruhákat eladni, mivel ezek gyakorlatilag eladhatatlanok merész, vagy épp furcsa küllemük miatt. Ezért kezdett el viselhetőbb dolgokat csinálni, hiszen még mindig egy fűtetlen stúdióban dolgozik, s nemrég lakásproblémái is adódtak, hihetetlen sikerei ellenére is.
Már persze ha ez igaz...
Gareth Pugh hivatalos weboldala
Gareth Pugh @ London Fashion Week
Fall 2006 Ready-to-Wear
Spring 2008 Ready-to-Wear
(Több hivatkozás pedig a szövegben található, link formájában!)
Gori De Palma mellett (akiről egész biztosan fogok írni) egyik nagy kedvencem az új tehetségek közül.
Pugh 14 évesen kezdett el a ruhatervezéssel foglalkozni - kosztümöket készített az English National Youth Theatre számára. Később folytatta ezt a szakmát, és 2003-ban végzett az egyetemen, mint divattervező.Már első jelentősebb kollekcióival felkeltette a Dazed & Confused magazin főszerkesztőjének a figyelmét, így Pugh hamarosan címlapra került jellegzetes kreációival.
Az első igazán figyelemreméltó divatbemutatója a londoni Kashpoint klubban a Kashpoint's Alternative Fashion Week keretein belül került megrendezésre. Innentől kezdve már biztosan haladt a hírnév felé, ódákat zengtek tehetségéről, frissességéről, illetve a nem hétköznapi ruhakölteményeiről.
A Fashion East hívta meg egy őszi csoportos bemutatóra 2005-ben, s a felkészüléshez Pugh-nak 4 hete volt. Stúdió, pénz, és segítség nélül állt neki az új ruháknak. Persze hatalmas siker lett ebből is, a srác nem ismer lehetetlent.
Az első szóló bemutatóra a 2006-os London Fashion Weeken került sor.
A 2007-es tavaszi/őszi kollekciót mutatta be a tervező, s ezt követően már a Vogue is felkapta a fejét a fiatal tehetségre.
Pugh-t most már olyan nagy nevek mellé sorolják, mint Alexander McQueen, John Galliano, vagy Vivienne Westwood. Hatásai egyértelműek, láthatóan kedveli a 80-as évek stílusát és az extrém clubweart. Munkáiban érezhető a glam rock, a post-punk, a gothic, az újromantikusok öltözködési stílusának íze. Latex, plasztik, foam, PVC - és még megannyi érdekes anyag, amit kreatívan felhasznál.
Ruhái láttán gyakran felmerül az emberekben a kérdés: vajon ez divat, vagy inkább már művészet?
Mindenesetre a Moloko egykori énekesnője, Róisín Murphy is kiszúrta már magának, Overpowered című 2007-es lemezének promóciós videójában is Pugh ruháit viseli.
Gareth Pugh híres még a szerénységéről és arról, hogy képtelen ruhákat eladni, mivel ezek gyakorlatilag eladhatatlanok merész, vagy épp furcsa küllemük miatt. Ezért kezdett el viselhetőbb dolgokat csinálni, hiszen még mindig egy fűtetlen stúdióban dolgozik, s nemrég lakásproblémái is adódtak, hihetetlen sikerei ellenére is.
Már persze ha ez igaz...
Gareth Pugh hivatalos weboldala
Gareth Pugh @ London Fashion Week
Fall 2006 Ready-to-Wear
Spring 2008 Ready-to-Wear
(Több hivatkozás pedig a szövegben található, link formájában!)
2008. január 12., szombat
Nagyon veszélyes
Újra egy olyan kis kiegészítő, amiért nyálcsorgatva lehet epekedni. Íme.
A New York-i dizájner testvérpár, azaz a Rodarte által tervezett szandál szegecsekkel, "tövisekkel", s egyéb finomságokkal díszített. Utcai viseletnek nem túl alkalmas (már persze nem azért, mert extrém), viszont nagyot dobhat a megjelenésünkön. Sőt.
De azért ebben nem mennék közértbe. Még én sem.
Design: Rodarte
(9th-nak pedig köszönet az első számú forrásért.)
V MAGAZINE (a második számú forrás)
A New York-i dizájner testvérpár, azaz a Rodarte által tervezett szandál szegecsekkel, "tövisekkel", s egyéb finomságokkal díszített. Utcai viseletnek nem túl alkalmas (már persze nem azért, mert extrém), viszont nagyot dobhat a megjelenésünkön. Sőt.
De azért ebben nem mennék közértbe. Még én sem.
Design: Rodarte
(9th-nak pedig köszönet az első számú forrásért.)
V MAGAZINE (a második számú forrás)
2008. január 10., csütörtök
Arany MacBook Pro
Igen, igen, igen! Ennek bizony itt a helye.
A Computer Choppers készítette el ezt a 24 karátos arannyal bevont laptopot. Természetesen (vagy sajnos) kereskedelmi forgalomban nem kapható, egyedileg tervezett dologról van szó.
Technikailag semmiben nem különbözik a "szokványos" MacBookoktól, külsejében viszont annál inkább. Az Apple cég logóját ezúttal gyémántokkal rakták ki.
Igen, ez is kéne.
Forrás: Octogon
Computer Choppers
Apple
A Computer Choppers készítette el ezt a 24 karátos arannyal bevont laptopot. Természetesen (vagy sajnos) kereskedelmi forgalomban nem kapható, egyedileg tervezett dologról van szó.
Technikailag semmiben nem különbözik a "szokványos" MacBookoktól, külsejében viszont annál inkább. Az Apple cég logóját ezúttal gyémántokkal rakták ki.
Igen, ez is kéne.
Forrás: Octogon
Computer Choppers
Apple
2008. január 9., szerda
2008
Két vizsga között, kicsit megkésve kívánok minden kedves olvasónak boldog új évet!
Plakát, forrás: Better Living Through Design
Plakát, forrás: Better Living Through Design
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
